Csak én voltam ilyen szerencsés? Tiszteltem és szerettem az apósomat és anyósomat is, legalább annyit kaptam tőlük (anyagiakban és támogatásban, segítésben is), mint a saját szüleimtől.

Azért az nem egészen úgy van, hogy ide csak a valódi gondokkal küzdők írnak. Sok esetben az emberek nem hajlandók saját hibáikat meglátni és az emberek többsége hajlamos mindig külső körülményekre és más személyekre hárítani a problémákat. Hogy is mondta Arany János ? "Más szemében a szálkát megleli, magáéban a gerendát feledi". Amikor itt a gyakori-n panaszkodnak apósra/anyósra, az sokszor olyan szövegkörnyezetben jelenik meg, ahol a házastárs szülei maguk a pokolra való szörnyetegek, akiknél nem is lehet érteni hogyan nevelkedett fel egy olyan személy, aki végül a kérdező "párja" lett, holott a kérdező meg maga a földre szált angyal, a megtestesült csoda és kiválóság.