Anyósom kellemetlen helyzetben hozott, más is így reagálta volna le?

Én úgy reagáltam volna le, hogy adandó alkalommal a 19 éves kismama jelenlétében kérdeztem volna meg anyósomat, teljesen nyugodt hangnemben, indulatok nélkül, hogy tényleg azt ígérte nekik az én tudtom és megkérdezésem nélkül, hogy mi minden szükséges dolgot odaadunk nekik, vagy esetleg félreértettem valamit.

Szóval az unoka jelenlétében tisztáztam volna, hogy mit mondott neki, vagyis szembesítettem volna a lányt azzal, hogy az anyósom nem mondott igazat neki.

Az ellen semmi kifogásom nem lenne, hogy megkérdezzék, hogy tudnánk-e bármit nélkülözni, nekik ajándékozni vagy akár csak kölcsönadni, és segítenék is, amiben tudok, de ezt az eljárást pofátlanságnak érezném az anyós részéről, feltéve, ha én sem ígértem még oda senkinek az ő holmijai közül semmit.

(Amúgy pont itt a Gyakorin olvastam még ennél sokkal durvábbat: valakinek szólt az anyósa, hogy péntek délután legyenek otthon, mert odaígérte az élettársa lányának a pelenkázóasztalukat meg még valami bútor, amire szerinte már úgysincs szükségük, és akkora tudtak fuvart szervezni.)

Jól tetted, de már megint csak egy dolog hiányzik a történetből: A FÉRJ.

Miért te állsz le vitatkozni az anyóssal meg az anyós unokájával? Normális családban a férjnek kellene ezt megbeszélnie a saját anyjával és - ha jól értem - a testvére lányával!

Lehet én vagyok önző, de...

Én vettem? Igen.

Én pénzemből? Igen.

Én tulajdonom? Igen.

Innentől meg a minimum az, hogy velem beszélik meg a dolgot, és majd ÉN eldöntöm hogy odaadom e a SAJÁT dolgaimat. Ráadásul az anyós unokája számomra egy idegen ember, ha kap köszönje meg, ha nem kap, akkor se "durcizzon".

Én jól leb..sznám az anyóst, hogy a saját dolgait ajándékozgassa nem az enyémet, és a "kislányt" is, hogy mi a f..sznak csináltatja fel magát ha nem képes az alapvető dolgokat sem megvenni.

Hasonló, de fordított szereposztású történet.

Az unokanővérem nekem ajándékozta a legszebb babaruháit.

Kiderült, hogy az anyja az ő tudta nélkül másnak ígérte.. Cirkuszt rendezett, rám haragudott meg.

Az unokanővérem megmagyarázta neki, hogy mindenki azt ígérje oda másnak, ami az övé.

Mi az, hogy ezt a kérdést nem a kérdező fogja eldönteni?

Hát, dehogynem! Álljon meg a menet azért! Én semmit nem adnék oda ezek után, még ha lenne is olyan babaholmi amire már nincs vagy a későbbiekben nem lenne szükségem. Ha anyós ilyen bunkó, legalább a kisunokájának lehetett volna annyi esze, hogy felhívja a kérdezőt, és megkérdezi tőle személyesen ő is, hogy hogy áll ez a babaholmi dolog, mert lassan szüksége lenne rá, nem pedig karba tett kézzel várja ki, hogy mi lesz, miközben pár hét és jön a gyerek. Ezt ezerféleképpen meg lehetett volna beszélni anélkül, hogy bárki kellemetlen helyzetbe kerüljön, vagy megsértődjön. A pofám leszakadna ha anyósom ezt csinálná velünk. Én a helyedben megmondanám a kisunokának kérdező, hogy mivel nem tudtatok a mama magánakciójáról, nem tudtál neki időben szólni,de sajnos nem tudod neki odaadni a holmikat amiket ANYÓSOD ígért oda, de ne aggódjon mert a mama majd megveszi amire szükségük van, hiszen mégiscsak az unokája! Aztán ezzel lezárnám a témát, és mindenki csináljon azt amit akar.