Anyós mindig kihúzza a gyufát. Mit csináljak?
Az elején nagyon távolságtartó voltam anyósommal, mert néha olyanokat tudott mondani vagy tenni, hogy a hajam égnek állt. Ugráltatta a férjem, beszólogatott, kivétel nélkül mindig a saját kis dolgai érdekelték és a többiek meg igazodjanak hozzá. Mindig ő késik, ő megy el legkorábban mert dolga van, ide rohan oda rohan.
Aztán jött az első babánk és szorosabbra próbáltuk fűzni a kapcsolatot, férjem kérésére jobban igyekeztem. Néha megkértük vigyázzon a gyerekünkre, de mindig késett/hamarabb kellett elmennie ezzel komoly gondokat okozva nekünk. Ezt megpróbáltuk megbeszélni, nagyon zokon vette, több hónapos csend után újra rendeződött a viszonyunk.
Megszületett második babánk és én is igyekeztem elfogadni őt olyannak amilyen. Nem vártam el semmit, minden időpontot úgy mondtam hogy jöjjön délelőtt/délután amikor akar. Általában jött, evett aztán rohant el. Néha van ideje és babázik, de sokszor csak játszik felük 1 percet és utána meséli a gondjait.
Most épp azzal húzta ki a gyufát, hogy 2,5 éves gyerekünket ő viszi a zenefoglalkozásra. (Anyósom tartja az órát) Úgy gondoltuk a gyerekünknek is kell a szocializáció már és anyósom meg ott van tehát nem teljesen ismeretlen. Az első órákon ott voltunk de most már nem szükséges. A gyerekünk imádja, imád "dolgozni" a többiekkel.
De tegnap, anyósom 15 perccel a kezdés előtt érkezett (!!!!) tehát gyakorlatilag lehetetlen odaérni időben. A gyerekem sietve kellett felöltöztetni (anyámék voltak ott, én nem voltam otthon) és végül üvöltve vitte el anyósom. A gyereknek ez túl gyors volt, a siettetés és inkább nem akart menni. Anyósom utólag említette, hogy picit sírdogált, de a kocsiban hamar megnyugodott. Anyámék meg sírva mesélték, hogy ők ezt nem tudják még egyszer végignézni, úgy üvöltött a gyerek.
Persze anyámékat is letoltam, hogy miért engedték el így. Vagy nem engedik mert a gyerek ennyire nem akar menni vagy pedig beülnek mellé és elmennek arra az órára.
De anyósomra most megint pipa vagyok, mert annyira de annyira elegem van ebből a viselkedéséből! Senki és semmi nem számít csak az ő dolgai. És egy gyerekkel ezt nem lehet megcsinálni, időt kell hagyni neki, hogy készülhessen, nem lehet rángatni.
Tényleg már sok éve ismerem anyósom és hol jobb hol rosszabb a kapcsolatunk...de most nagyon belefáradtam ebbe.
Leginkább csak pár vígasztaló szó kéne, hogy bírjam még tovább ezt a szélmalomharcot. Mert megoldás tudom nincs. Megszakítani nem akarom a kapcsolatot, ő az egyetlen rokon a közelben és annyira nem rossz anyós. Beszélni meg nem lehet vele, változni biztosan nem fog.
Természetesen megegyeztünk a férjemmel, hogy anyós soha többet nem viszi a gyereket a foglalkozásra, innentől mi veszünk ki (megint) szabit és mi visszük.
válasza:Nem tudhatjuk, hogy mi volt még, mivel azt nem írtad le. Ne haragudj, de ennyiből nekem is az jön le, hogy a semmin hisztizel.
Ha nem szereti a gyerek a zeneórát, nem kell 2,5 évesen erőltetni, hogy járjon. Szerintem az anyósod szívességet tett, hogy elvitte, nem kellene rögtön szándékosságot látni, hogy direkt késett. Ha meg a te szüleid amúgy is ott voltak, miért nem vitték el ők a gyereket a zeneórára, anyósod meg ment volna egyből oda, és nem késik el?
Az én fiam is 2,5 éves, ha időre kell menni valahová, elkezdem neki már jóval előtte mondani, hogy még fél óra, és indulunk, ez megtehették volna a szüleid, akkor nem kellett volna az anyósnak csak úgy felkapni a gyereket. Megérti ő azt, hogy nemsoká menni kell, és felkészül magában, hogy abba kell hagyni a játékot.
Ha valaki segít, neked is kellene alkalmazkodni, nem csak az anyósnak. Biztos nem kellemes, hogy késik, de attól meg szívességet tesz. Ha nincs rá igényed, ne kérd meg, és nem lesz gond. Nem kell szélmalomharcot vívni, szimplán hagyd abba, és oldd meg magad a helyzeteket.
Sosem értettem az olyat, hogy a nagyszülők segítenek, te meg letolod őket, mert nem úgy csinálják, ahogy te elképzelted. Akkor ne kérd meg őket, és úgy csinálhatsz mindent, ahogy neked tetszik.
Ismétlem, ebből a leírásból ez jön le. Attól még lehet, hogy az anyósod egy sárkány, de én ebben a történetben nem látom azt a "kihúzza a gyufát" szituációt.
Sajnos a gyerek ezzel jár, meg kell oldani. Nekünk senki sem segít, mégis sikerül.
válasza:Két kicsi gyereket neveltem úgy, hogy férjemmel mindketten végzős egyetemisták voltunk, a nagymamák 250 km-re laktak. Te ezzel az eggyel nem bírsz, holott bébiszitter és nagyszülők egyaránt rendelkezésedre állnak...Szánalmas.
A "kihúzta a gyufát" - féle stílusból következtettem arra, hogy te ilyenből értesz, ezért vettem hasonlóra. Bármennyire is nem tetszik, NEM ugráltathatod az anyóst, max megköszönheted neki, ha a munkája mellett még neked is segít. Ugyanis NEM neki szültél gyereket (egyszer majd csak felfogod...), a te fizetett alkalmazottad, akit pattogtathatsz, az a bébiszittered, más nem. Ha még ez sem elég, vegyél fel még egyet. Sőt, francia kisasszonyt és angol nannyt is, hátha ennyi elég lesz, hogy egy szem gyereket fel bírj nevelni.
“Megszületett második babánk…” – fogalmam sincs honnan vettétek, hogy egy gyerekünk van. De jót röhögtem! :-)
Szüleim nem tudnak vezetni, ők nem tudták volna elvinni. Max elmenni vele az egyik szülő, amit mondtam is, hogy az kellett volna. Egyik nagyszülő otthon marad a kicsivel, a másik meg megy a gyerekünkkel.
A gyerek pedig tökéletesen el volt készülve. Csízmát és kabátot nem vett csak fel a lakásban. És egész nap “készítették” a gyereket a zeneórára. Csak amikor anyósom betoppant és szó szerint felkapta a gyereket, rárángatta a csízmát és kabátot majd kiviharzott vele, akkor kezdett el üvölteni.
Ahogy előtte is írtam, a gyerekünk egész eddigi 2,5 éve alatt összesen ha 10szer segített nekünk vigyázni 1-2 órára a gyerekre (az olyan 3 havonta 1-2 óra segítek). És még ekkor is sokszor késik vagy hamarabb kell elmennie. Nyilván akkor kérjük meg ilyenre amikor mi nem tudjuk megoldani a vigyázást (orvos, hivatal, munka), tehát nekünk időre kell menni valahova és nem tudjuk vinni a gyerekeket. Na ekkor azért elég kellemetlen a késés.
És nem azt akarom lehozni, hogy az anyósom egy sárkány, mert nem az. És hiába feltételezitek a rosszat, általában jó vagy semleges a viszonyunk, csak néha történik valami apróbb rossz mint ez. Nem mondtam, hogy baj ha a gyerek egy kicsit sír, ezt sem tudom honnan vettétek. Csak anyós megbízhatatlan mindig egy-egy történésnél jó ideig egyáltalán nem támaszkodunk rá, csak ő jön, csak ő ebédel/vacsorázik nálunk, csak nálunk vannak a családi összejövetelek (azért 2 gyerek mellett általában egyedül készülni ezekre elég nehéz /szitter csak akkor van amikor én dolgozom tehát az nem igazán számít segítségnek/). Aztán megint rendeződik a viszony és akkor előjön egy olyan, hogy “hisz arra megyek úgyis, akkor elvizsem a gyereket”. Nem fogom azt mondani, hogy nem mert igyekszem én is a jó kapcsolatra vele. És a gyereknek is jót tesz egy kis anya/apa nélküliség.
Nagyszülők nem állnak rendelkezésre, 1200 km-re laknak, csak a bébiszitterünk szabadsága alatt utaztak ide segíteni, mert nekünk már egy darab szabadságunk nincs, csak betegszabit tudnánk kivenni már.
A főcím kérdés pedig azért ez, mert úgy gondoltam az “Anyósom hol segít, hol nem, hol keresztbeszervez, igyekszem pozitívan hozzáállni de az előre bőven leegyeztetett időpontokra néha pontosan jön, néha hamarabb néha pedig fél óra késéssel, így nem tudom a gyereket elkészíteni max annyira, hogy csak csízmát és kabátot kelljen ráadni, de ilyenkor is mindig rohan és most a gyerek nem viselte el a rángatást és elkezdett sírni, milyen tanácsot tudnátok adni, hogy ne húzzam fel magam az ilyeneket?” kérdés nem fért volna ki. Aki pedig nem képes rendesen elolvasni a kérdést vagy a válaszaimat csak feltételez, azokon csak jó nagyon tudok nevetni. Feldobtátok a napomat. :-)
De köszi, nem kell már tovább válaszolgatn, teljesen felesleges. Az itt megszokott stílusban kaptam a megszokott válaszokat, csak kötözködés és feltételezés, elítélés és természetesen nem a kérdésemre a választ. Köszi, hogy eszembe juttattátok, milyen egészséges lelkű családunk is van!
válasza:Tudom, hogy nem kell tovább válaszolgatni, de azért én még írok pár sort, mert az is elég érdekes, hogy általában a kérdező akad ki azon, ha a többiek nem ismerik töviről hegyire az életét.
Mivel leírtál ide néhány sort, mi arra tudunk válaszolni. És igen, ez következtetés, mert nem ismerjük a hátteret, csak azt, amit te leírsz. Ezt fel kellene fogni, mielőtt kérdést írsz ki ide.
Szerintem a többség a kérdésre válaszolt. Egyetlen kérdést tettél fel az egész szövegben: "Mit csináljak?" Erre a legtöbben azt válaszolták, hogy nem kell az anyós segítségét kérni vagy elfogadni, ha nem lehet rá számítani. Más megoldást erre nem látok.
Nekünk nem segít senki, sem nagymama, sem szitter, mégis elmegyek orvoshoz, hivatalba, bevásárolni, és minden egyéb helyre. El kell vinni a gyereket is, ha másra nem tudod hagyni. Sokan mások is így csinálják.
Te belülről biztos nagyon bonyolultnak érzed a problémádat, kívülről mások nem látják annak. Ezen nem kell megsértődni, és beteglelkűnek nevezni mindenki mást, mert nem azt válaszoltuk, amit te vártál.
Vagy viszed magaddal a gyerekeket, vagy fizeted a szittert az ilyen alkalmakra is. Milyen más megoldást vártál? Ha közösen szidjuk az anyósodat, az segít?
válasza:
válasza:Anyós egy link megbízhatatlan senki.
Beszélgetni se lehet vele, komoly venni a szavát se, mi a jó benne?
Megváltozni nem fog, azt jól látod.
Az egész sztoriban annyi a jó, hogy te meg a férjed egyetértetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!