Anyósom miatt tönkremegy a mi házasságunk is? Hogyan akadályozzam ezt meg?

Az "anyuka kussoljon, vagy pár napig nem kap enni" módszert javaslom. Pontosan ebben a formában elmagyarázva a vénasszonynak is.

Ezekkel a rohadt vén hárpiákkal csak a baj van, én feltenném a nagy kérdést a férjemnek is, hogy anyuka pici fia akarsz lenni 40 éves vén marha létedre is, akkor mászd meg őt és én itt hagylak, vagy észhez térsz.

Nem anyósod, hanem a férjed miatt megy tönkre a házasságod:(

Itt a férjed a hunyó, hogy rád akarja kényszeríteni.

Ha annyira ápolni akarja, ápolja ő.

Itt nem is az a legdurvább kérdés, hogy kell-e egyáltalán anyósnak ápolás, hanem hogy férjed akar vmi olyat rád kényszeríteni, amit ő se tenne meg, ráadásul érzelmileg zsarol.

"Ő hallani sem akar idegenekről, szerinte ez a menyei feladata."

Bár semmit nem írtál az egészségi állapotáról, de ebből egyértelmű, hogy nem szorul ápolásra. :DDD

Ettől a mondattól egyébként kinyílna a bicska a zsebemben. Nem, nem a gyereke házastársának, hanem a gyerekének a feladata (ha tényleg ápolásra szorulna).

Szóval én a következőt tanácsolom: Mondd meg a férjednek, hogy ha akarja, ápolja ő az anyját. Ez ellen semmi kifogásod. Te viszont nem fogod! Te - ha úgy alakul - a magad szüleit fogod ápolni és tőle sem várod, hogy a te apádat, anyádat ápolja majd.

Tudod van erre egy gyönyörű magyar mondás: "Könnyű más f...ával csalánt csapdosni!"

Amíg a sógornőd ápolta ti segítettetek? Nálunk ugyanez volt a téma, nagyanyám(anyám anyja) nálunk lakott amiután tatám meghalt, 1 percet nem volt hajlandó egyedül maradni többet a házában, mert ő nem szereti egyedül. Nálunk meg egész nap ült a szobában s nem akarlak zavarni szöveggel ringlispirezett a forgószékkel, TVt se akarta bekapcsolni, aztán kb fél év után inzulinra szorult, amit naponta 3x kellett kapjon, nem akarta megtanulni beadni, kaját nem akart főzni, előszedni magának, pedig előtte nagyon aktív volt. Anyám hazarohangált mindenhonnan, hogy megetesse, injekciózza. Soha nem volt jó a viszony közöttük, mamám mindig a fiával volt el, aki le se carikálta soha.

Jó év után annyira megromlott a viszony az állandó feszültség miatt, hogy apám azt mondta felhívja a kedvencet, hogy mostmár ideje ott is nyaraltatni, hanem rámegy a házasságuk s minden. Felhívták s azt mondta az aranycaró nagybátyám, hogy jaaaaaj oda biztos nem lehet menni.

Aztán kiderült anyámék el kell jöjjenek a városból ide hozzám valami komolyabb kivizsgálások miatt, s kitalálta, hogy mama megy öregotthonba, mert az olcsóbb mint valakit fogadni vele. Szerencsére talált egy jót, s be is tették. Azóta anyámék 2 hetente járnak hozzá, nagybátyámék 2x voltak (anyámék vitték muszajból :)) )

Az otthont megmondhatod a férjednek, hogy jól megválasztva fogja szeretni a mama, sok a vele egykorú, állandó felügyelet, beszélgetések, templom, orvosi felügyelet. Vannak jó otthonok, csak pénz kell hozzá. Ha pedig úgy alakul, hogy a fiai(+menyei) ügyelnek rá, akkor neked is lesz részed benne, remélhetőleg ti nem végzitek úgy ahogy sógorodék, de mielőtt nagyon ellenkeznél, tudom, hogy neked semmi közöd ápolni őt (de a te szülőd is szorulhat ápolásra, s majd a férjed kell tűrjön) és a sógorodék se kötelesek csak ők ápolni a segítségetek nélkül. Nálunk jó volt a viszonya anyámnak a testvérével amíg tata meg nem halt, azóta nagyon megromlott, mert semmit nem segítettek be.

Világosan magyarázd el anyuci pici fiának, hogy

1. a testvére házassága nem véletlenül ment rá anyuci pátyolgatására

2. közlöd vele, hogy ebben nem vagy partner, vagy Te, vagy anyuci