Mért van ennyi anyós-panasz? Ez csak azért van, mert van ez a rossz sztereotípia, hogy az anyós csak egy ostoba, idegesítő, bunkó házisárkány lehet (no meg az anyós-viccek), és akkor ezek szerint az anyós csak rossz lehet?

6.

Egy az egyben leírtad nagynéném anyósát.

Igaz nem száz kilóméter, csak hetven.

Volt egy két hónapos összeköltözésem, ami alatt megtanultam mi is az az anyuci pici fia (röviden APF).

Anyuka minden hétvégén nálunk volt, pakolt, morgott, míg próbáltam aludni (állandó éjszakás 12óra)

Puffogott, hogy sokáig alszom, meg hogy nem főzök minden nap a kicsi fia szája íze szerint.

Végül ott az tette be a kaput, hogy a második albi/rezsi fizetést én álltam, kértem fizujakor a felét, erre kiderült, hogy anyukánál van, és eszébe sincs odaadni, mert én úgyis elszórnám.

A fia sem mert kiállni ellene, úgyhogy dobtam.

Akkor persze ismét én voltam a pénzéhes ribizli.

Szívem szerint megfojtottam volna mindkettőt.

Végül apám hívta fel azt a nőt (tőle kértem kölcsön sírva, mert egy kiflire nem volt pénzem) hogy akkor számoljunk csak. Akkor kaptam meg a jussom (50ezer plusz egy havi kaució)

Elköltöztem és megismertem a férjemet, akihez kettő tündéri anyós jár. :)

Szerintem leggyakrabban abból jön a fene nagy utálat, hogy két különböző személyiségű embernek kell egymás mellett jól megférnie. És ahelyett, hogy a "problémákat" megbeszélnék, kompromisszumokat kötnének, elkezdődik a "női rivalizálás".

Nekem jó a kapcsolatom anyósommal, de ez nem azt jelenti, hogy sosem ütközik a véleményünk. Mi is lefutottuk a kezdeti nehéz köröket (pl. elvettem a kisfiát, miért nem megyünk gyakrabban stb.), de megbeszéltük a dolgokat (és nem a párommal üzengettem) és mindketten kötöttük kompromisszumokat. Mivel két teljesen különböző személyiség vagyunk (én időnként túl lazán veszem a dolgokat, ő meg nagyon görcsös, pánikolós) nyilván sok vitánk lesz még. De nem gondolom, hogy ezért utálnunk kéne egymást.

Panasz csak arra érkezhet, akivel rossz a kapcsolat. :) De szerencsére az anyós lehet jó is.

Szerencsére nekem nagyon jó anyósom (és apósom) van, ha válogathatnék, ezer közül is ő(ke)t választanám. Viszont érdekes, hogy a környezetemben nagyon sok igazi sztereotipiáknak megfelelő rossz anyós van, köztük igazi hárpiák is. És az az érdekes, hogy teljesen átlagos normális nők is ki tudnak fordulni magukból egy anyós-meny kapcsolatban.

Valószínűleg az van, hogy amikor egy anyós megérzi, hogy a fia v. lánya mostantól már nagyobb részben máshoz tartozik, elkezd benne dolgozni egyfajta féltékenység, hogy nem tudja egyengetni a gyereke útját. Ha tudatosan nem is, de tudat alatt biztosan. És van néha olyan is, hogy a meny/vej sokszor türelmetlenül és erőszakosan próbálja kisajáttítani a párját a szükőktől. Bár kétségtelenül ez a ritkább, ezekben a rosszul sikerült anyós-menye viszonyoban leggyakrabban az anyósok viselkedése az alapvetően hibás. Az én környezetemben minden esetben így van.

Az a szomorú, hogy ezt a csatározást legjobban mégis a harmadik fél, azaz az anyós gyereke, a vej/meny párja sínyli meg a legjobban. Senkit nem lehet választás elé állítani, hogy feketén-fehéren döntsön a párja vagy az anyja között. Aki ilyenre kényszerít valakit, az igazán önző és ostoba ember.