Reálisnak látjátok ezeket a problémákat vagy csak nem kedvel az anyja?

19 éves vagyok,néhány hónapja van egy jól működő párkapcsolatom,a párom is ugyanennyi idős,mondhatni nagy a szerelem. Miután összejöttünk és eljött az idő,hogy úgymond hazavigyük a másikat,mindig én jártam hozzájuk,nálunk még ő nem volt(eladtuk a házat,be is költöztek,az újon meg még folynak a munkálatok,így egyelőre szobám sincs). Szülőkkel jól kijöttem,beszélgettünk sokat,nem volt bajuk velem.Itt a nyár vége,a párom elköltözik,így kicsit több időt voltunk együtt,mint ami amúgy normális lenne,több napot is ott voltam náluk. Az elengedés most nagyon nehéz,tudjuk,hogy van lehetőségünk beszélni és viszonylag gyakran haza is fog járni,de mégis azért megvisel a dolog. Mondtam,hogy beszéljen erről otthon a szülőkkel,hátha ők kicsit összeszedik,mert én is nehezen viselem és max együtt sírni tudok vele,de segíteni nem. Nos ebből az lett,hogy a szülők (leginkább az anyja) kifejtette a véleményét a kapcsolatról,amit eléggé bírált. Zavarja egy csomó dolog,ezek a következők:

-sokáig alszunk (dolgunk nincs,ami van arra elég az idő délután,de a párom eddig nem volt ilyen)

-nem segítek,ha ott vagyok (porszívózok,mosogatok,főzök,pakolok,ilyesmiket szoktam megcsinálni,eleinte ezt sem mertem,nem mindenki szereti ha belenyúlnak a háztartásába,de mostmár azért ilyeneket simán megcsinálok)

-hosszú hajam van,örök probléma,hogy mindig elhagyok 1-1 szálat,ezt sérelmezi

- a párom visz el mindenhova (nem hajlandó tömegközlekedni,szóval ha elhívom valahova vagy ilyesmi,akkor meg sem fordulhat a fejemben,hogy majd busz/vonat vagy ilyesmi megoldás lesz,100% hogy kocsival jön)

Ilyen és ehhez hasonló apróságok voltak még.Nem bírálat elvileg,csak vélemény és nincs baja velem a szülőknek továbbra sem,elmondásuk szerint. Ti mit gondoltok?