Szerintetek ez a normális szeretet jele a barátnőm anyukája részéről, vagy tényleg tulajdonként kezeli a lányát?

Több mint fél éve járok bnőmmel, 23 évesek vagyunk. Múlt héten elmentünk egy 4 éjszakás nyaralásra ketten. Először voltunk így több napot is együtt, de már voltunk előtte messze otthonról úgy, hogy ott aludtunk, szóval ez nem lehetett új a bnőm anyukájának. Most viszont hetekkel előre már nagyon izgult miatta, hogy elmegyünk ennyi napot, ami teljesen érthető egy lányát egyedül felnevelő anyánál. A baj ott kezdődött, mikor negyedik nap reggel (a visszaút előtt egy nappal) nem tudott elérni minket telefonon reggel 10 és 11 között, mert egyikünk se vette fel, le voltunk halkítva, még szinte aludtunk, utána pedig ébredeztünk. Ekkor totálisan bepánikolt, azt hitte, hogy már kórházba vagyunk vagy ilyesmi, írt 6-7 sms-t 1 óra alatt, hogy reméli, jól vagyunk, nem csináltunk hülyeséget, stb. Még ez is érthető vmennyire, hogy így bepánikol egy anya, még akkor is, ha előző este még lefekvés előtt is beszélt vele a bnőm.. Ami viszont nagyon gáz volt, az az, hogy miután a bnőm hívta, hogy nincs semmi bajunk, jól vagyunk, és fölösleges ennyire aggódnia, meg semmi hülyeséget nem csináltunk, akkor nem az, hogy megnyugodott és leállt a pánikolással, hanem hívogatta óránként, hogy jól vagyunk-e, meg hogy nem bírja otthon már nélküle, meg sírós szmájlival írta neki este hatkor is, hogy szeretlek, stb.. Nagyon zavart ez az egész, mert nem tudtam, hogy mi a baja, mikor minden előző nap legalább háromszor beszélt vele a bnőm, és tudott mindenről, hogy mikor hol vagyunk épp, úgyhogy eléggé elrontotta a kedvemet egy pár órára, és a bnőmét is, és azóta is zavar ez a dolog, mert nem tartom normálisnak, amit csinált. Nem az aggódással van baj, és azzal, hogy esetleg kibírhatatlanul hiányzik neki és alig várja haza, hanem azzal, hogy nem tudta kontrollálni magát, és folyamatosan hívogatta, meg hülyeségeket írt és mondott azután is, hogy már minden tisztázódott, és tudta, hogy minden rendben. Egyszerűen rohadt önző dolognak tűnik, hogy nem tudott leszállni rólunk egész nap, nem érdekelte, hogy mennyire kellemetlen ez a lányának, és nekem is, folyamatosan csak azt magyarázta, hogy szerinte mennyire jogos volt a kiakadása, meg hogy neki egyedül otthon most mennyire rossz pár napig (mikor amúgy mindig otthon van a lánya). Egy önzetlen anya is bepánikolhat, de ha utána tudja, hogy minden rendben, akkor utána örül neki, hogy boldog a lánya, és ezt nem nagyon éreztem nála ezek miatt, és ez nagyon zavar, hogy a későbbiekben mi lesz, ha nem fog változni. Kb. elképzelni se képzelhet rendesebb lányt, 23 éves, és sose volt még senki más neki rajtam kívül, úgyhogy elhiszem, hogy új ez neki, de úgy érzem, hogy a tulajdonaként kezeli a lányát, és bár nem mutatja egyáltalán, és nem is szeretné és talán ő is rosszul érzi magát miatta, de belül hatalmas frusztráltság lehet benne az miatt szerintem, hogy lett valaki a lánya életében, aki fontosabb lehet neki nála, legalábbis ezt szűrtem le ebből én, de eddig is így éreztem. Egyszerűen csak nem szeretném, hogy tönkretegye a lányának a boldogságát azzal, hogy így önzőzik.