Elegem van apósomból! Hogy bírjam ki még egy hétig? Sajnos addig maradunk.

Egyszerűen senkire és semmire nincs tekintettel. Alpári, tudálékos, hisztis.

Tudni kell, hogy elég távol élünk egymástól, évi egyszer ha találkozunk. Két gyerek van, egy három éves(ősszel lesz négy) és egy hat hónapos.

A nagy ráadásul szuperérzékeny.

Konkrétan tegnap "Kössünk bele mindenkibe" napot tartott.

Azzal kezdte, hogy látta, hogy épp lemosom az ablakokat, ráadásul a sógorom segített. Közben főztem.

A kaját elsózta ehetetlenre, a sógoromat cukkolta, hogy női munkát végez, nálam abba kötött bele, hogy újságpapírral törlöm át az ablakot, nem konyhai itatóssal. A sógorom a szívére vette, engem csak a főzéssel borított ki, bár nem mutattam.

Hazaért anyósom (elvitte a gyerekeket játszóházba). Akkor őt is piszkálta, hogy milyen háziasszony.

Aztán valamin bekattant, és valami rettenetes alpári stílusban üvöltözni kezdett a sógorommal.

A nagylányomnál ez betette a kaput, sírógörcsöt kapott.

após itt az eszéhez tért. Sikerült a vacsit feljavítani, és csak este a falon keresztül hallottam, ahogy panaszkodik.

Gondoltam minden oké, most már nyugalom lesz. Hát ma hajnalig tartott, mert reggel megint bekapta a dilibogyót, és fél ötkor kezdett kiabálni.

A lányom azóta azt hajtja, hogy haza akar menni.

Pedig télen egyedül volt itt (sógorom hozta el) és alig várta ezt az utat.

Komolyan gondolkozom rajta, hogy összecuccolok, de ezzel anyósommal és a férjemmel szúrnék ki.

Ti mit tennétek?