Anyósom megtudta, hogy takarítónő jár hozzánk, azóta nem hajlandó idejönni. Hogyan kezelnétek a helyzetet?

Nekem szerencsére (vagy sajnos) nincs ilyen problémám. De ha lenne, akkor egyszer elmondanám neki, hogy én a fia felesége vagyok, nem pedig a bejárónője, aztán a továbbiakban nem foglalkoznék ezzel. Előbb utóbb csak megemészti.

Egyébként falun még ma is nagy divatja van ennek a világnézetnek. Tapasztalom, mióta vidékre költöztem, de csak olyan emberek esetében, akik hosszabb távon még nem nagyon tették ki a lábukat a faluból, és minden lépésüket meghatározza az a dilemma, hogy mit "szónak a faluba".

Nincs helyzet, nem kell semmit sem tennetek.

Ha anyós nem jön, hát ne jöjjön.Még mindig jobb, mintha jönne és tenné a megjegyzéseket a bejárónőre.

Itt nem az a gond, hogy elvei vannak, hanem hogy azt képzeli, hogy másnak is aszerint kell élnie.

Eszetekbe ne jusson a saját háztartásotok ügyeit aszerint intézni, hogy ő mit tart helyesnek. Ti ketten legyetek egyetértésben és ha ez megvan, akkor csináljátok aszerint.

A tesómékhoz is jár bejárónő, aki a takarítás mellett vasal is. A húgom és a férje is rengeteget dolgozik, 2 kamaszodó gyerekük van, a kevés szabadidejüket másra szeretnék fordítani, mint a takarítás, vasalás.

És érdekes, egyik szülő sem akadt ki ezen. Eszükbe sem jutott titkolni. A kutyákat is ő szokta ellátni, ha elutaznak (kerti kutyák), évek óta jár oda, saját kulcs van a házhoz.

"Csak elvei vannak."

Amíg ez arról szól, hogy ő maga az általa felállított elvek szerint él, addig ezek elvek.

Amikor azt várja, hogy mások éljenek az ő elvei szerint, onnantól fogva ez már egy manipulatív érzelmi játszma, amihez nem lennék partner.

"Hogyan kezelnétek a helyzetet?"

Sehogy? Miért kéne kezelni? Vagy mit lehetne ezen kezelni?

Felnőtt ember, ő hozott egy döntést, hogy "nem hajlandó idejönni".

Ha netalán egyszer meggondolná magát, akkor meg újra beengedném, ha csenget.

Sehogy

De az tuti, hogy a kezdetektől is vállaltam volna

Nekem is volt már szőváltásom az anyósommal a témában.

Igaz MÉG nincs segítségem, de egy 35 nm lakásban hülyén is jönne ki( pedig itt is elkelne, és nem szégyellem, minden nap 12 őrázom, van, hogy még itthonról is dolgozom hétvégen... Magyarul egymásra 0 idő, pedig gyerek soncs, ja és a férjem igaz, "csak" 10őrát van el, megsincs több ideje)

Tehát amikor feljött témában, akkor én mondtam, hogy ha lesz annyi penz amikor gyerek és nagy ház lesz, akkro bizony nekem lesz..

Totál felháborodott.

Én csak annyit mondtam, hogy nekem az önérzetemnél fontosabb a családom, és a velük eltöltött hasznos idő, mint az, hogy magam suvickoljam az ablakokat, vagy takarítsam, a fürdőt.

Bennerekedt a szó..

Azóta nem jött fel a téma...

A férjed nőjjön fel, hogy lássa meg, hogy az anyja is gyerekesen viselkedik..

Gondolja végig miért is vállatátok, hogy aegitséget fogadtok..volt ok? Volt.. És hogy ezt az okot szégyelki-e az anyja előtt

Ha igen, az baj, ha nem, akkor pedig vállalja előtte.

Az a baj, hogy amíg a ferjeden látszik, hogy tart a véleményétől,més nem kiálla asajátja mellett, addig tud játszmázni az anyősod..

"Szerintem jeg egy rendes feleseg csak gyereket nevel, és otthon van, és nem gürizik a munkában" ha már az anyós véleményét osztanám

Nem védem, csak a másik oldal: az anyósod fiatalabb korában még ez volt az értékrend. Vagy otthon volt valaki és az életbe nem dolgozott hanem otthon rendezte a háztartást, gyerekeket, vagy dolgozott munkahelyen s mellette inkább beleszakadt a házimunkába este meg hétvégén, mert ott és akkor tnyleg szégyen lett volna a család meg szomszédok előtt. (nálunk falun ahonnan származom, máig él a mondás ha pl egy nő lusta:mi van, leesne a gyűrű az ujjadról ha ... ) Manapság azonban változik a világ, egyszerre kell szuperjó anyának, feleségnek, munkavállalónak lenni, városon már kezd terjedni szerintem hogy legyen takarítónő ahol megtehetik. Figyu anyósod mostani reakciójára meg:

egyrészt az ilyen túlreagálás kapcsán nem tudok nem arra gondolni hogy a nagy megvetése meg duzzogása mögött nem az van hogy icipicit vagy kvára de irigyli ezt a helyzetet, neki tönkrement a keze a sok felmosástól, mosogatástól, nálatok meg kisujjatok se mozdul a rendért. Na de ezt tutifix h nem fogja beismerni. Marad a lenézés.

Egy a fontos, az ő reakciójáért te vagy ti nem vagytok felelősek. A labda nálatok, mert szerencsére nem egy házban éltek. Férjed átmegy ha szeretne időnként, meg nagy ritkán azért neked is javaslom, nehogy teljesen rossz viszony alakuljon ki közted és köztük. Ha esetleg meg lesz unoka, és látni akarják akkor nyelje le a békát mert át kell majd mennie, hehe!

Egyszerű. Elhiszem, hogy vannak elvei, de azokat tartsa meg magának. Ha ti így akarjátok, akkor legyen, ahhoz neki semmi köze.

Szerintem pont hogy jó, hogy nem járkál hozzátok, ti bármikor átmehettek hozzá.

Amúgy mennyi ideje "bojkottálja" a látogatásotokat?

A férjed más dolgokban sem könnyen vállalja fel, hogy kiálljon a döntéseitek mellett, ha nem egyeznek meg az anyukája elképzeléseivel, elveivel?

Nyugodj meg, semmi tennivalód nincsen. Nem kell dacosan felfogni, ha biztos vagy benne, hogy emiatt nem jön, akkor ennyiben kell hagyni. Majd megemészti.

Mi is szoktunk hívni takarítónőt, ritkán ugyan, de előfordul. Ha az anyukám megtudná, kitérne a hitéből, pedig ritka egy rugalmas, felvilágosult, modern nő a korához képest. Mégse tudná szó nélkül hagyni, hogy nálam más takarít. :D

Éljél... a saját gyakorlatotok szerint - ő meg örüljön az elveinek.

Azt várja, hogy annyira fog hiányozni, hogy inkább elkülditek a bejárónőt?

Ez is zsarolás, - ha nem is bűnügy- de nem szabad neki engedni.