Tényleg hálátlan vagyok, ahogy anyósom mondja?

Emiatt az egy eset miatt ne érezd rosszul magad, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Neked is lehet egy forró nyári napon, 3 gyerekkel más dolgod, mint anyós meggyét magozni.

Nem tudom, mennyire volt korábban a segítségetekre pl. a lakásvételnél vagy másban, azért gondold át, hogy a szülői tiszteleten kívül tényleg nem tartoztok-e neki valamivel. Az is lehet, hogy ő egyszerűen nem szeret gyerekekre vigyázni, fárasztja, inkább másként segít, mutatja ki a szeretetét. Ilyen is van, el kell fogadni.

Nem vagy hálátlan, egyáltalán. Én úgy tartom, hogy oda-vissza megy a segítség adás-kapás.

Tehát, ha te nem kapsz segítséget, akkor miért is kellene egyből ugranod, mikor anyósod szól? (főleg, ha az elmúlt évek alatt végképp nem volt tőle kérve semmi szinte vagy esetleg hivatkozott segítség kéréskor valamire).

NE ÉREZD ROSSZUL MAGAD! Azért, mert az anyósod, nem kell kezed-lábad törve szaladni hozzá, ha kér valamit. TE pedig a menye vagy, aki 3 unokával ajándékozta meg és szereted a fiát. Tehát ennyi .. :)

Nézd, ha két hónappal korábban kérted, hogy vigyázzon egyik este a gyerekre pár órát lefekvés után, és se azon a héten, se az előzőn, se a következőn nem ért rá valamelyik nap nyugdíjas létére, akkor ott feltehetően a szándékkal volt gond, nem a képességgel, lehetőséggel.

A kérdésed alapján nyilván nem tudhatjuk, hogy anyósod bármilyen jellegű korábbi segítségéért mennyire mutattátok ki a hálátokat, de önmagában azért, amiért a történtek után (ami szerintem érthetően esett neked, nektek rosszul) te meg nem ugrottál a három gyereked mellől, amikor meggyet kellett volna segíteni eltenni, nincs okod rosszul érezni magad.

A te döntésed, hogy belevonódsz-e a manipulatív játszmájába és hagyod-e, hogy alaptalanul lelkiismeret furdalást keltsen benned, vagy nem.