Jogosan bánt a dolog?

Az ember általában egyformán szereti az unokáit, de tény, hogy a lányos unokák közelebb állnak a mamaák szívéhez.

Mégiscsak a lánya volt velük terhes, ő szülte, szoptatta, gondozta őket, és nem a menye.

Persze ettől még jogosan bánthat téged a dolog. De ne foglalkozz vele. A te anyukád biztos kompenzálja. :)

Ha nem egyformán szereti az unokákat akkor annak oka van! Fogadd el!

Nálunk...meg lett próbálva egyformán bánva....

Nem lehet...ha egyszer vmi nem stimmel akkor nem stimmel!!!

Biztosan a párodat nem tudta elfogadnii...az meg nem kötelező!!!...

Te élj olyan életet amilyet akarsz....s hía vki rád sem nyitja az ajtót nyírd ki magad!!!!

Azt érdemled!!!

Szerintem is egyformán kellene szeretni az unokákat, de a saját nagyszüleimnél is azt tapasztaltam, hogy a fiaik gyerekei voltak az elsők - mindkét oldalon.

Ne törődj vele. Ha nem érdekli a te gyereked, ne menj oda. Ha nem keres, ne erőltesd a dolgot. Megvagytok nélküle is, nem?

Nálunk is hasonló a helyzet, csak mi mindannyian egy városban lakunk. A sógornőmnek minden nehezebb, Neki rosszabb volt a császár, többet bukott a baba, nincs ideje főzni, stb., mi meg olyan talpraesettek vagyunk, ez volt a hivatalos magyarázat. Megértelek, nekem is a kezdetben, meg sokszor most is rosszul esik, mert ugyanolyan unokája minden gyerek. Csak az évek alatt az ember beletörődik.

Mi egyszer beszéltünk erről, nem én hoztam fel, mert nem akarok követelőzni, ha Neki így jó, akkor legyen így. Szépen elmondtam, hogy nálunk pl. ez nem is nekem a nagyobb pofon, hanem a saját fiának. Elismerte, hogy igazam van és nem változott semmi:)Viszont nálunk anyukám többet jön segíteni, így a gyerekek is jobban kötődnek hozzá, ez pedig anyósomnak rosszul esik. De ezen meg Ő tudna változtatni, bármikor mehetnek, csak a lánya miatt rájuk kevesebb idő jut.

Sok okosat nem tudok mondani, csak annyit, hogy próbáld meg elfogadni, tudom, hogy nehéz, de változni valószínűleg nem fog a helyzet. Vagy esetleg ha nagyon bánt, a férjed próbáljon Vele beszélni, Ő csak a fia és Tőle lehet, hogy 'jobban veszi'. Több ötletem nekem sincs sajna:(

Sok családban úgy van vele a nagymama, hogy a lányához megy többet, mert a fia feleségéhez is a saját anyja jár többet, mert a nőknek nem az anyósra, hanem a saját anyjukra van szükségük (ha szükségük van egyáltalán.) Remélem, érthetően fejeztem ki magam. Tehát nem tudatosan van ellenetek, hanem arra gondol, hogy te nem is hiányolod az ő társaságát, mert ott van neked anyukád ugyanannyira, amennyire ő ott van a saját lányának.

Nem mondom, hogy helyes, de sok helyen így van.

Nálunk ebből nem lesz probléma, mert egykék vagyunk mind a ketten a párommal, szóval itt inkább majd harc lesz a gyerekért... az se lesz pihentetőbb. :D

Megértem, hogy rosszul esnek bizonyos dolgok, főleg, hogy a gyerek szempontjából nézed, és előbb-utóbb a gyereknek is fel fog tűnni.

De még egy gondolatmenet eszembe jutott:

egyedüli lány vagyok. Anyu testvérének két fia van. Sokáig a szülői házban éltek, majd elköltözés után is rendszeresen oda mentek minden délután ovi/suli után. Mama tanult a fiúkkal, ő kérdezte ki a leckét, nála ebédeltek a fiúk. Anyukám morgott, hogy persze, bezzeg a fiúk. Egész életemben ezt hallgattam, hogy bezzeg a fiúk. Aztán amikor nagyobb lettem, akkor rákérdeztem: anyu, te kértél segítséget a mamától?

Ja, hát nem, mert nem volt szükségem rá.

Hát, a testvérednek meg volt, kért, kapott. Ha te kérnél, te is kapnál. Egy szülő annak segít, amelyik gyereknek segítségre van szüksége. Ha neked nincs, sőt, ragaszkodsz ahhoz, hogy te gondoskodj rólam, akkor miért is esik ez rosszul? A lehetőség nyitva áll neked is, te nem élsz vele, akkor nincs jogod haragudni arra, aki meg igen. (Nagyobb, már szinte felnőtt voltam, amikor erre a beszélgetésre sor került.)

Engem attól még ugyanúgy szeret a nagymamám, és ugyanúgy szoros vele a kapcsolatom, hogy nem mentem oda minden délután. Számíthatok rá, és ha kérek valamit, akkor megteszi nekem. Nem szeret se jobban, se kevésbé, mint a fiúkat. Egyszerűen csak nem voltam nála annyit, mert anyukám szeretett mindent maga intézni. Pedig mi még egy városba is laktunk mind.

Kedves 7-es,lehet,hogy jobb családokbanez így van.

DE én hiába kértem az anyukámtól,mindig csak azt kaptam,hogy "hogy képzeled,nekem itt van a hugod is".És még azt,hogy "neked nincs szükséged rá" esetleg kiegészítve azzal,hogy "annyira,mint a hugodnak".Ami nem volt igaz,betegesebb is voltam,gyengébb is.Én még a hugom maradékát se kaptam meg,inkább eladta ócskásnak.

Ugyanez ment az unokákkal.Egyszerűen van,hogy az egyik gyerek hiába koldul törődésért,szeretetért.Az anya csak ürügynek,mentségnek hozza föl,hogy annak nincs szüksége rá.Biztos hogy megvan az oka,ki tudja.