A párom névnapi ebédjén olyan témákról volt szó, hogy alig tudtam megszólalni, utána meg a család meg kibeszélt ez miatt, sőt nekem is beszóltak! Most ezt miért kaptam?

Lehet, hogy így jobban jársz, mint pl én anno, mikor boldogan, kedvesen fogadtak, és el is hittem, hogy mennyire szeretnek. Aztán mikor megszületett az első közös babánk, rájöttem, hogy ez sosem volt őszinte. Nem látogatták a kicsit, kritizálták, ledagadtozták, lekopaszozták, és mikor kértem, hogy ne kritizálják a kicsit, beleröhögtek az arcomba, és újra ledagadtozták. Sőt még azt is hozzátették, hogy minek zabáltatom annyit? (anyatejes baba volt, koraszülött, és rohamtempóban gyarapodott, mi rettentően örültünk ennek, és 7 hónapig csak szopizott, a sógornőm meg 2 hónap után befejezte a szoptatást, hogy elég volt, inkább tápszerezi, és ezért állandóan piszkáltak a szoptatás miatt). A kicsi időre született, rengeteg hajjal, inkább sovány volt, mint duci, nála kitalálták, hogy vörös (az aranyszőke haja), és elkezdték prolizni, komcsizni, vörösözni. Ja, kétdiplomás tanárról van szó :) Közben rengeteg vita, üljünk le beszéljünk, miért nem jöttök, stb... Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a férjem már telefonon sem akarta felhívni őket. Nem tudtuk, miért viselkednek így, mivel mi mindig nagyon normálisan, őszintén viselkedtünk velük. Most már tudom, hogy nálunk pl a sógornő annyira féltékeny, hogy a háttérből ő mozgatja a szálakat. Mivel teljesen kisajátítja a szüleit, ezért ellenünk hangolja őket, mert neki így sokkal jobb, nem kell osztozkodni a segítségen, mi nem kérünk tőlük semmit. Rengetegszer kibeszéltek a hátunk mögött, bármit elmondtam az egyiknek, 5 perc múlva hívott a másik, és már osztotta az észt. Úgyhogy neked sokkal jobb, már elejétől fogva tudod, mi a szitu, nem ringatod magad hiú reményekbe, mint anno én, hogy normális a viszonyunk az anyóssal. Ha nem lenne sógornő, szerintem nálunk is tök jól működne, de így sajnos nem megy.

A két diplomájával fektesse kétvállra az anyját!