Elköltözzünk anyóséktól vagy újítsuk fel a ház melletti kisházat? Nem mondom, hogy rossz a kapcsolatunk, bér néha eléggé idegesítenek, de ha nem laknánk összezárva biztos hogy mi lennénk a legjobb barátnők, mert amúgy rendesek nagyon.

Én házban nőttem fel, most lakásban élek. Azért ma már nem úgy kell elképzelni a lakást, mint régen.

A távfűtés régen valóban nagyon drága volt, DE nyomatták orrba-szájba. Laktam olyan lakásban is, 28 fok volt bent, az ablakot nyitogattuk, hogy ne főjünk meg, és fizettük a húszezres fűtésszámlát. De amikor felszereltek mérőórát és tekerőt, ez hirtelen a felére csökkent.

A mostani lakásunkban is távfűtés van, de itt a ház megegyezett a főtávval, hogy 22 fokra fűtsék csak a tömböt. 35 négyzetméterre így kb. 5 ezret fizetünk havonta. Egyébként a családi házban is csak azért olcsóbb a fűtés, mert általában nem fűtesz túl melegre.

A villany és víz olcsóbb egy lakásban. Mivel általában egy lakás kompaktabb, nem világítod a pincét, padlást, udvart... nem kell az udvaron a füvet locsolni, stb. Persze a kk pluszként jelenik meg, de nagyjából ugyanott vagy.

Most kíváncsiságból kiszámoltam a mi rezsinket: az elmúlt 4 hónapban a havi átlagunk 17186 Ft. Igaz, mivel albérlet, a kk-t nem mi fizetjük. De még ha az az 5 ezer rá is jön, akkor is alig mentünk 20 ezer fölé. A szüleimnek csak a villanyszámlájuk több ennél! Mert ugye ha már ház, kert, akkor nagy hűtő, fagyasztóláda, mittudoménmi. A fűtés úgy havi 30, hogy fával tüzelnek, gázzal sokkal több volna. Igaz, nagy a házuk és régi is.

Én is azt gondoltam, hogy begolyózok majd a lakásban. De nem így történt. Hétköznap munka után örülök, hogy semmi dolgom, legfeljebb bedobok egy mosást. Hétvégén ha pihenni akarok, akkor pihenek. Ha meg mindenáron kertészkednék, akkor a szüleimnél erre mindig van mód, mert sosem fogy el a munka. Még örülnek is, hogy segítek, pedig amíg ott laktam, természetes és elvárt volt.

Most mindenképp abban gondolkozunk, hogy ha veszünk, akkor egy kis, másfél-két szobás lakást veszünk. Ez még egy gyerekkel is elég, és olcsó és kevés munka fenntartani, mellette akár még gyűjtögetni is lehet. Aztán a második gyerek után jöhet a házikó. Persze az megint hitelt jelent, de jó eséllyel már nem olyan sokat.

Kérdező, én laktam úgy. Röviden: Fel ne újítsátok a kisházat!

Nálunk a férjem újította fel, egy rakás pénze benne van és odavan. Lehetetlen volt velük úgy lakni, majdnem tökretették a kapcsolatunkat. Végül elköltöztünk a fenébe, de az a rengeteg pénz ott áll benne a "kisházba" amit szinte a semmiből csinált meg tök jó garzonná a férjem a saját pénzén. Persze sem eladni, sem kiadni nem tudja, mert nem engedik, meg hogy képzeli. Pénzkidobás volt az egész. Ja és annak köszönhetően, hogy van az neki, (mert még a nevére is írták azt a kis részt) egy rakás dologot igénybe sem vehet/vehetett, mivel neki már van lakása. Ja, van, csak semmire sem jó.

Jó, akkor eldöntötted. Egyetértek. Annyit tennék hozzá, h nem szabad egy olyanba beleölni pénzt, ami utána eladhatatlan. Mivel egy ingatlanon van a két ház, és nem biztos, h megosztható/meg akarják osztani a tulajdonjogot.

Én sem laknék együtt az én (illetve a férjem) rokonaival.