Összeverekedtem anyósommal, erre most azt híreszteli hogy én megvertem. Pedig ez nem igaz. Mit kellene tennem?

Nincs még gyerekem. Ezt azért mondtam, hogy utána lehessen mire fogni, hogy nem értek hozzá és hülye vagyok.

Aki azért húzza le a kérdezőt, mert nem dolgozik.... Nektek van gyereketek? Ha igen, akkor hány éves volt, mikor visszamentetek dolgozni? Mikor kezdett el mászni? Mindig ül a seggén és kussol? A tiétek vagy nagyon visszamaradott agyilag, vagy sosincs nálatok kaja és kupi lehet, mert folyton mellette vagytok és őrzitek. Igaz, nem üti agyon a szekrény, de éhen hal. Nem gond, csak kérdezem.

Egyébként korábban akartam feltenni a kérdést, de megelőzött a kérdező, hogy nem-e önmagára veszélyes dolgot tett a gyerek? Mert akkor érthető szerintem.

Mint mondtam, nincs gyerekem, csak egy 3 5 éven aluli gyerek a családban, náluk látom, miket művelnek.

Nem akarom a gyereket a kutyához hasonlítani, de állatot ugyanúgy nem bántunk, mint gyereket, vagy másik embert, de én is adtam a kutyának a seggére, mikor megrágta a vezetéket. Lehet, hogy durva voltam vele kicsinek, de azóta bátran elől hagyok bármit, mert nem rágja meg. Nyilván gyereknél más a helyzet, de egyet értek a kérdezővel, inkább a gyerek duzzogjon, mint ő temesse.

Aki ezzel nem ért egyet, és hagyja hogy a gyereke felmásszon a szekrényre, mert legalább tanul a gyerek, és de cuki, arra ráhívnám a gyermekvédelmiseket, mert ott gond van az aggyal.

Anyós véleményem szerint megérdemelte. Felnőtt ember hogy tud odáig fajulni, hogy egy másik embert szapul és becsmérel a saját otthonában csak azért, mert úgy gondolja, hogy neki, mint idősebbnek előjoga ezt megtenni? Tiszteljünk valakit, csak azért, mert megszülte a férjünket / feleségünket? VAgy mert idős? Azt ki kell érdemelni. Tiszteletből én sem tűrném el senkinek, hogy ócsároljon, főleg úgy, hogy valóban semmi köze hozzá. Ugyanúgy, ahogy a gyerek is megtanulta, hogy nem mászunk szekrényre, anyós is megtanulta, hogy többet nem ütjük meg a másikat csupán azért, mert úgy gondoljuk.

Nekem erről ez a véleményem. Főleg, ha még a férje is kiáll mellette, akkor valószínűnek tartom, hogy nem a kérdezővel lehet a gond.

Aki meg azt mondja, hogy a nagyi szuper, mert kiáll az unokáért...hát, kiáll érte, de felőle agyon is nyomhatta volna a szekrény. De király nagyanyó...

Az itt írkáló sok liba élből utálja az összes anyóst,

miközben mindegyikőjükből előbb-utóbb pont ugyanilyen anyós lesz!!

Ennyi kodácsoló libbant tyúkot már régen láttam.

Semmi baja sem lesz a gyereknek, ha kap egyet a fenekére, hagyjuk már ezt a liberális, gennyes maszlagot pincsikék.

Ha az anyós túlzásnak érezte, akkor kicsit később, miután a gyerek már megnyugodott, normális módon beszéljen az anyával. Joga van elmondania a véleményét és az anya nem árt, ha végighallat egy idősebbet, hátha több a tapasztalata.

Az viszont nem viselkedés, hogy a gyerek előtt nekiugrom az anyának.

Ha engem az anyós felpofozott volna, akkor én is visszaütöttem volna. Egy hiba volt, nem a gyerek előtt kellett volna megtenni. Rohadt nagy lelkierő kell ilyen helyzetben nem visszaütni.

Ha az anyós híresztelné is, hogy megvertem, akkor elmennék hozzá és megmondanám neki, ha nem fejezi be a rágalmazást, akkor tényleg megverem, hogy legyen alapja is a híresztelésnek.

Kedves kérdező, nem vagy egyszerű helyzetben, de annak nagyon örülj, hogy a férjed melletted áll, gondolom, ő is tudja, milyen anyja van.

Normálisan be kéne rendezni a házat, és akkor nem lenne gond. Alap, hogy mindent, ami annyira gyenge anyagból van, hogy megbillenhet, odafúrunk a falhoz. (Nem csak gyerek mellett, olvasd el kérdező az újabb bútorok használati utasítását, meg fogsz lepődni.) Főleg polcos dolgokat!

Kérdező inkább a férjét üthetné, amiért nem szán arra 10 percet, hogy fúrjon 2 lyukat a falba.

Persze könnyebb ütni és veszekedni, mint minimális szinten gyerekbiztossá tenni a házat.

Mennyibe fogadunk, hogy amíg ez a vita tartott, addig meg lehetett volna oldani a csavarozást?

Hidd el, nem tettél semmi rosszat!

A gyereknek nem lett baja a seggre ütéstől, és teljesen jól gondolod: inkább sírjon ő 10 percig, mint te, férjed és a kedves anyós (!!!) egy életen át.

Az pedig teljesen érthető, hogy ha megütnek, akkor azzal a lendülettel megy a viszontválasz.

Szerintem egyébként jól jöttök ki a helyzetből. Anyós egy életre megtanulta, hogy téged ütni nem szabad. Majd mindenki lenyugszik és a faluban is csak 3 napig tart a csoda, utána veletek sem fog senki törődni.

Milyen érdekes, hogy -szinte- az összes nő mélységesen egyetért abban, ha nő részéről történik az agresszívitás, és még biztatják is, hogy nyugodtan üsse meg a gyereket, vagy az anyóst.

Azonban rögtön megváltozik a hozzáállásuk, ha arról esik szó, hogy (pl. félreléptek) és ők kaptak otthon egy fülest a férjüktől!!

Hölgyeim, hogy van ez???

Csak nem kettős mérce?!

"Az pedig teljesen érthető, hogy ha megütnek, akkor azzal a lendülettel megy a viszontválasz. "

Igen és teljes érthető lesz amikor a gyerek először ovis társait majd az anyát is megüti.