Akik az anyusokhoz költöztek azok nem érzik elnyomva magukat?

én kifejezetten szeretem anyósnál lakni, mert jobban szerettet engem mint a saját gyerekeit, és ehhez csak annyit kellett hogy már az első naptól fogva segítettem neki a házimunkában (ilyen pl hogy a zöldséget megpucolni mikor főz, kivenni a hűtőből dolgokat stb) és beszélgettem vele.

Cserébe ő mindig azt főzte amit én szerettem volna, és nekem adott igazat (nem volt nehéz) ha éppen összevesztünk a fiával.

És sose kényszerített olyanra amit nem akarok. Ha esetleg fel is merült benne valami amihez éppen nem volt kedvem, akkor könnyen le tudtam beszélni róla

Nem, szerencsére jól kijövünk, mindenkinek megvan a saját tere, és nem szólunk bele (legalábbis komolyan) a másik dolgaiba. Ha úgy alakul, simán kikéri a véleményem, ahogy én is az övét, a kommunikációval nincsenek gondjaink.

De az én anyósom ritka laza és jó fej, és szerencsére mindkettőnknek alap, hogy tiszteljük a másikat.

Az összeköltözés előtt mi átbeszéltük az ilyen "beleszólós ügyeket", hogy ki hogyan áll hozzá, mit vár a másiktól, és tartjuk is magunkat a megbeszéltekhez.

Igaz, átmenetinek indult a dolog, de mivel jól elvagyunk így együtt, végleges maradt.

Persze összerázódni így is eltartott egy darabig, de házimunka miatt pl. sosem vitáztunk, egyikünk sem tökéletes, és a másiktól sem várjuk ugyanezt.

Pedig anyósom az a tipikus "utálom a munkát, de tessék-lássék módon megcsinálom, mert KÖTELESSÉG, de közben folyton hangosan szenvedek" típus, én meg a "leszarom, de a kellő időben, ha kedvem is van, gyönyörűen és csendben/gyorsan megcsinálom" típus vagyok, ezt már párszor megállapítottuk :D

Ez még egy albinál is rosszabb. Ott, ha beáztatom a szomszéd szobát, csak a tulaj előtt ciki (aki egy idegen), de anyáméknál/pasim anyjáéknál ismerősök előtt ciki, majd összeveszés, válás stb.

Kis felnőttség nem ártana! (És igen, ha 70.000-et keresel, akkor kell keresni jobb állást, vagy elköltözni nagyobb városba, ha egy faluban élsz, nem a kifogásokat keresni)

MI vele élünk, de soha nem volt probléma, teljesen normális az anyósommal a kapcsolatunk. Azért jöttünk ide az albérletből, mert beteg lett az apósom, és mivel úgyis otthon voltam a babával, célszerűbb volt nekem ápolni, mint anyósnak kicsivel nyugdíj előtt. Aztán mivel egészen jól működtek a mindennapok, lakáshitel helyett inkább maradtunk. Mivel nem szeret főzni, imádja, hogy én csinálom. Én utálok teregetni, ő szeret :) Már nyugdíjas, figyeli a hiper-szuperek akcióit, és el is megy, ha nem nehéz cuccot kell hazahozni.

Minden csak értelem kérdése... ahol nem lehet megoldani a kérdést, pedig nincs lehetőség a külön költözésre, ott mindkét oldal erősen hibás.

Én,ha látogatóba mentem,már akkor el voltam

nyomva.Egyszerűen nem hagyott szóhoz

jutni,meg mindig neki volt igaza...