Akinek az anyja nem érti meg, hogy mi a segítség és mi az erőszakosság, és képtelen arra, hogy a fiától függetlenedjen, ott a "gyerek" illetve a barátnő, feleség hogyan oldotta meg a "vasalásos" helyzetet?

Csak a fiú oldhatja ezt meg. Ha gyenge ember, bedől anyucinak, ha határozott, akkor helyreteszi, és lehet, hogy béke is lehet belőle, nem csak örök harag.

NEM A FELESÉGNEK KELL MEGOLDANI. Ha töketlen a párod, úgy kell neki / neked.

Az én párom még csak 22, de már a kapcsolatunk első évében (18 ÉVES VOLT) kezdte meghatározni a szabályokat, jelesül, hogy felnőtt és egy másik nő vette át a legfontosabb szerepet - a párja. Ettől még az édesanyját imádja, mindent megtesz érte és segíti. Édesanyu rájött arra, hogy ha nyugiban, szeretettel támogatja, sokkal inkább közelebb tudhatja magához a fiát, mint ráüléssel.

Ennek következtében békében élünk, és az anyja rájött, hogy jó hatással vagyok rá, már én is jóban vagyok vele.

"Kérdező! Nem arról volna szó hogy ez az illető esetleg tényleg cserben hagyná az anyját?Lehet hogy egyedül él az anyjával,ő meg már egyedül nem boldogulna olyan jól el mármint az anyja?"

Az cserbenhagyásnak számít, ha a gyerek felnő és éli a saját életét?? Ez kész röhej. Támogassa, segítse az anyját saját lehetőségeihez mérten, de akkor ilyen alapon ne alapítson saját családot a fiú, mert az anyja nem boldogulna nélküle?

# 12/12 Időpont ma 16:05

Látom félreértettél.

Tudod sokaknál lakik úgymond az anyós,mert ha nem lakna ott akkor egyedül lenne,na meg lehet hogy beteg ,ápolásra szorul,egy csomó ilyen ok is lehet .

Mi az az állandóan nyakra járás? :)

Kétnaponta átnéz egy fél órára?

Elég messze kell költözni. Nekünk ez oldotta meg. Na meg kell hozzá a férfi hozzáállása is, anélkül semmi sem megy.

Anyósom, ha tehette volna, akkor a 35 éves fia seggébe is benéz és felírja mit talált, de nem hagyta neki. Sokat próbálkozott, mikor rájött, hogy a fiacskája 35 évesen el fog költözni, de minden meddő volt. De ehhez kellett az is, hogy a férjem ne hagyja magát.

Addig ameddig a férjed nem tekint felnőttnek magára, addig nincs esély semmire. Nekem a férjem milliószor elmondja, hogy én vagyok az első és a legfontosabb neki, miattam van értelme az életének stb. stb. így aztán akármilyen ketyós az anyja, meg akármiket talál ki (volt egy pár cifra) nem tudja visszatuszkolni a fiát a bölcsőjébe..