Mennyi igazság van abban a kissé rosszízű, de gyakran hangoztatott mondásban, hogy "legjobb anyós a porhanyós? "
Mostanában sokat hallottam ismerősöktől, barátoktól, de még volt osztálytársaktól is ezt a mondást. Mennyi igazság van ebben? Azoknak a véleményére vagyok kíváncsi, akik képesek a saját érzéseiket őszintén felvállalni.
Én tényleg megkönnyebbültem - de erre csak az anyós halála után 5 évvel jöttem rá -, hogy az anyósom már nem kavar többé, habár soha nem kívántam a halálát.
Más hogy van ezzel?
Mi az, ami hamvába hótt?
Megkérdezted, mennyi igazság van az anyós-szidó szólásban? Többségében a válaszadóknak jó a kapcsolata a párja szüleivel, így minimális az igazság. Megtudtad a kérdésedre a választ :)
Az ex anyóssal nem igazán jöttem ki jól, leginkább ő nem kedvelt engem, azonbam a halálát soha nem kívántam volna. Nem foglalkoztam vele különösebben, próbáltam a lehető legkevesebb kontaktba lenni vele.
A férjem anyukájával viszont jó a viszonyom, kölcsönösen elfogadjuk és békén hagyjuk egymást.
Megéltem tehát mindkét példát, de se régen nem hittem, se most nem hiszek az "anyós porhanyós" szövegben. Mert az anyós szüli meg a szerelmét az embernek, nem igaz? Ha ő nem lenne, a párunk sem lenne. Ha másért nem, hát ezért tiszteletben kell tartani és illendően viselkedni vele. Így látom én.
Nekem azért van jó anyósom, mert neki rossz volt. Tehát a nagymamának köszönhetem a mi jó viszonyunkat. Anyósom megfogadta, hogy ő tuti nem fog így viselkedni a menyével, mint a mama vele.
Ez a két nő személyiségén múlik. Van olyan aki nem viseli el, ha nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy ő akarja/szokta, és ebből van a patália (ez bármelyik fél lehet).
Sok anyós nem egyenrangú partnerként kezeli a menyét, mert ő csak egy "kislány", tökmindegy, hogy mennyi idős. (A kisfia is az ő pici fiacskája marad). A menyeknél is sokan nem tudják/akarják elviselni, hogy tanácsokat osztogatnak (még ha azt jó szándékból is teszik), mert ő csak tudja, hogy mit akar, mivel ez az ő élete. Főleg a gyereknevelés egy kardinális kérdés, hiszen mindenkinek megvan a saját elképzelése, hogy ő azt hogyan akarja és ebbe ne szóljanak bele mások.
Mi még a gyerekvállalás előtt állunk, de tisztában vagyok vele, hogy anyóstól a gyerekkel kapcsolatban rengeteg tanácsot fogok kapni, hiszen védőnő és ez nála szakmai ártalom :) Ezt el kell fogadnom, mivel napi 8 órában ezt csinálja, nem hiszem, hogy a saját unokájánál kihagyná. Engem személy szerint most sem zavar, hogy tanácsokat ad, mert nagyon sokszor jó ötletei/tapasztalatai vannak, amiket én a saját anyukámtól nem tanultam meg. (ezeket nem kioktató jelleggel adja, hanem ő így szokta és ha van kedvem, akkor próbáljam ki)
Az én anyósom szörnyű, de nem csak mint anyós anyának is.
Pokollá tette az életünk még egy településen laktunk. Most kb 2 havonta látom és kibírom. Viszont annyit köszönhetek neki rájöttem milyen anya és anyós nem akarok lenni. "gyötrelem árán fejlődik a jellem"
Már csak nevetek a kavarásain és soha nem veszekednék miatta a párommal és nem kívánnám a halálát. Hisz tudom, hogy neki sem könnyű. Viszont a párom és édesanyám kapcsolata fantasztikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!