Meddig lehet turni az apos altali megalazast, és mit lehet erre válaszolni?

"A kérdésedben még azt írod, hogy "amíg csak jártatok". Most meg nem a férjed. De akkor neked apósod, anyósod se nagyon van ám.

Eltartód van, akihez pofátlanul 19 éves fejjel odacuccoltál..."

Jól van már, de unalmasak vagytok, örökké azokon a fiatalokon élitek ki a frusztrált személyiségeteket, akik kénytelenek anyósnál-apósnál kezdeni az életet!

Basszus, én visszaemlékszem a nagymamám sztorijaira, hogy volt rég, másról sem szóltak e téren, minthogy milyen nehéz volt, nem volt hova költözni, szülőkkel kellett kihúzni jó néhány évet, meg milyen szegénység volt stb.

Manapság meg úgy csináltok, mintha régen 30as éveik előtt nem szültek volna a nők (tudjuk jól, hogy nem igaz!) és mindnek 2 háza meg milliói lettek volna!

De mondjuk egy valamiben biztosan mások voltak, mint mi: toleránsabbak voltak egymáshoz, és nem egymás rugdosásában lelték legfőbb örömüket! Sosem hallottam még idős ember szájából -HA A SAJÁT KOROSZTÁLYáNAK FIATALSÁGŔÓL BESZÉLT-, hogy a barátnőm, vagy rokonom vagy bárki ismerősöm, a Julis is mekkora hülye picha volt, mert 20 évesen férjhez ment és az anyós nyakára költözött!

Még nem is tudjátok, milyen megállopodásban vannak, mennyit fizetnek, közben sajátra spórolnak-e, de már támadjátok!

Ha a gyerekem hozzám költözik a menyasszonyával, hogy vhogy el kezdjék az életüket, akkor biztosan ők a hibásak, meg én, amiért engedem és még véletlenül sem azok a nagyon családcentrikus emberek, akik mindezt elítélik! Feltételezem, ha ő (a kérdező) egy ingyenélő, akkor a tieitek is azok lennének hasonló helyzetben?!

Igen, apóssal nem lehet mit csinálni, mert őt így kell elfogadni, te meg fogd be apofád, mert ott laksz. Már némely fura gondolkodó szerint.....

Én nem így látom. Ha valakit nem szívlelek, nem tűrök meg, akkor megmondom, hogy tessék innen elmenni, sőt, ne is gyertek ide, de ha odaengedtem, akkor viselkedjek már ember módjára, ha amúgy máskülönben megérdemlik!

Kérdező, az apósod egy ostoba paraszt, kurqázza le azt, aki reggel felöltöztette, ez lett volna az a momentum, amikor megmondom a páromnak, hogy albérletet keresünk, vagy én megyek haza (vagy mindketten), de ezt nem tűrném tovább.

Nem hajtanák fejet egy ilyen embernek. Mindig az jut ilyenkor eszembe, hogy ha holnap kivág az utcára, akkor térden fogsz előtte csúszni, hogy visszafogadjon, vagy mégy a híd alá? Csak remélem, hogy az első variációra nem a felelet, a másikra meg biztosan nem, tehát akkor is élni kellene valahol.

Ezek azok az emberek, akik szinte perverz örömüket lelik abban, hogy feszítsék a húrt: mekkora inzultust tud még a másik elviselni.

És valljuk be, nincs is mit tisztelni olyan emberen, aki bármekkora sértés éri is, bármekkora társaság előtt, legfőbb gondja, hogy hogy tudna úgy visszaütni, hogy az "úriember" NE SÉRTŐDJÖN MEG NAGYON". ????? Elárulom: sehogy, ilyen mértékű semmibevételre és megalázásra így nem lehet visszaütni!

Elrendezném, hogy ne kelljen többet vele egyetlen napot sem közös fedél alatt tölteni, aztán szépen keresetlenül elmagyaráznám, kinek látom, oszt jónapot, akkor lássalak legközelebb, mikor a hátam közepét!

Miért nem tudsz sehova menni?

Nem tudsz visszaköltözni oda, ahol 19 éves korodig éltél?

Én kicsit karakteresebben szólnék vissza, mint ahogy te tervezed: Kuss, paraszt!

Ahogy te gondolod, az olyan mentegetőzés féle, amivel elfogadod, hogy valahogy feletted áll, te meg magyarázkodsz.

De tényleg, ha csak nyárig kell kihúzni, nem tudnád ezt máshol?

Ha már idáig tűrted, akkora nyárig már csak kibírod valahogy, nem?

Vissza lehet ám neki szólni, hogy ha nem tetszik, ne nézzen rád, ennyi.

A "kuss parasztô nagyon jó, ez az a szint, amit kb az ilyen értelmi kapacitású ember talán felfog. Meg amúgy a paraszt szó nagyon helyénvaló vele kapcsolatban, ha ő kqurvázhat, akkor ne csodálkozzon, ha a menyecskék ostoba parasztozzák!

1:1!

Ki nevelhet ilyen szánalmas férfi-sovinisztát?!

Nem tudom, szeretnék-e kapcsolatban maradni ilyen emberekkel, de hogy a házában nem élnék egy ilyennek, az tuti!!! Évente egyszer is bőven sok lenne belőle!

Azzal kell vitatkozni, akivel érdemes. Apósoddal nem. Nagyon buta ember.

Ilyen az én anyósom is. Házasságkötésünk után én 5 évig bírtam (nem laktunk náluk soha:), hogy minden egyes alkalommal az ottlétünk ideje alatt basztergált (úgy nézel ki, mint egy vízihulla (mert lefogytam pár kilót), undorító a hajszíned (az eredeti barna hajszínem), neked mi is a vezetékneved (5 éve voltunk házasok, 6 éve éltünk együtt a fiával), stbstb).

A férjem mindig megvédett, de hiába.

Aztán betelt a pohár. Volt egy megjegyzése (anyukámról), amit már nem toleráltam. De nem vertem ki a balhét. Hidegebb lettem, de végigcsináltam a látogatást.

Azóta (3 éve) egyáltalán nem kontaktálok velük. Se telefon, se látogatás, se semmi. Nem érdekelnek. Számomra nem léteznek. Karácsonyra összekészítem az ajándékaikat, ha kell valami beszerzem, és a férjem elviszi.

Szerintem valami ilyesmi lesz veletek is. Amíg nem tudtok dobbantani, menj le alfába, egyik füleden be, másikon ki. Nem érdemes leállni vele. A vőlegényednek azért mondd el, hogy irtó rosszul esett ez, meg az. Aztán ha leléptetek, eldöntöd, milyen gyakran vágysz apósodék közelségére.:)