Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Anyósom nem akar tudomást...

Pintér Györgyné kérdése:

Anyósom nem akar tudomást venni a saját unokáiról, mit tegyek?

Figyelt kérdés
Tulajdonképpen összetett kérdés,de csak ennyi fér ki.Tíz éve vagyunk házasok anyósomnak szálka a szemében az első házasságomból levő két gyerek.A párom akarta az első közös babát mégis anyósom azt mondta,a már cseperedő lányomnak,hogy "anyád felcsináltatta magát,hogy megfogja a fiamat."Még két közös gyerekünk született őket egyenesen ki nem állhatja.Csak jelképes ajándékot hoz nekik karácsonyra,születésnapra.A 8 hónapos kislányt még kezébe sem vette.Anno azt akarta,hogy menjek vele abortuszra.A párom is tudja ezt és nem esik jól neki,de sajnos hasztalan anyósomnak minden érv.Most viszont a párommal is összekaptunk és bár tudja a párom milyen az annyja mégis mindent elmondott neki.(Megértem,hisz én is az anyámmal osztom meg a problémáimat)Csakhogy anyósom letámadott,mindenfélének elmondott,még azt is a fejemhez vágta,hogy lehet,hogy egy DNS-tesztre is sort kéne keríteni.Soha nem csaltam meg a páromat,tíz évig tűrtem anyósom beszólásait,és a gyerekek értetlenkedését,hogy miért nem akarja a mama őket.Ezek után sajnos úgy érzem,kihasználja a párommal köztünk lévő konfliktusokat,és megpróbálja teljesen ellenem fordítani a férjemet.Sajnos odáig fajult a dolog,hogy ajtót mutattam anyósomnak és most nem tudom mit tegyek.Tudom,hogy a párom szereti az anyját és nem akarom összeugrasztani őket,de már nem bírom idegekkel.Elegem van az állandó idegfeszültségtől amit akkor kapok,amikor tudom,hogy anyósom jönni fog hozzánk vagyis a "fiához"mert tegnap ezt is kijelentette.Nem bírom megbeszélni a párommal,mert sajnos most nem vagyunk túl jóban,de ez a probléma megoldódott volna,ha az anyósom nem támad le és én nem támadom vissza.Most viszont kétséges,hogy ezek után ki tudunk-e békülni és ezek után,mi lesz ha jön a "mama"?
2014. jan. 14. 13:25
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
56%

Tényleg nagy türelmed van, szerintem indokolatlanul.

Ha hasonló helyzetben lennék, akkor elmondanám a férjemnek, nem támadóan, nem bántva de nagyon is határozottan és egyértelműen, hogy itt az a helyzet, hogy az édesanyja folyamatos provokálása eddig kapott türelmet részemről ez viszont mára már elérte a felháborító és egyben nem tolerálható küszöböt. Ha a továbbiakban is eltűri, hogy az anyukája kontroll nélkül gyengíthesse a család békéjét és nyugalmát, a gyerekek helyes érzelmi fejlődését, akkor viszont olyan rossz irányba mennek a dolgok, hogy hozni kell egy döntést a gyerekek érdekében.


Én az anyósomat a te helyedben magasan felülről kezelném (magadban is muszáj lesz, nem csak a viselkedésedben!) és főleg a gyerekek oldaláról közelíteném meg a dolgot. Úgy viszont nagyon is szigorúan komolyan véve, hogy ez egy jelentős probléma.

2014. jan. 16. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
11-es vagyok...úgy értem, hogy a "te anyósodat" természetesen..:)
2014. jan. 16. 12:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
Nálunk is ez a helyzet ,sőt talán rosszabb. Férjem előző kapcsolatából született fiát még sosem látta és nem is akarja (8éves a gyerek), a mi közös lányunkat kétszer látogatta meg, majd kijelentette,hogy nem kíván tovább kapcsolatot tartani velünk... így is lett. Hiába írt neki férjem karácsonyra,szülinapra, még csak nem is reagál!
2014. jan. 16. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

Nálunk após ilyen és ráadásul egy házban lakunk!7 évig tűrtem és most az elmúlt fél évben,amint kezdi a hülyeségét,mutatom is neki az ajtót.

Ilyenkor jobban rákezd,mert az ő háza és mehetünk oda ahova akarunk (tévhitben van már 20 éve,mert csak a ház fele az övé a másik fele a 3 fiáé)

A gyerekekkel nem piszkál szerencsére,bár a legkisebb fiának a lányát 5 évig nem volt hajlandó elismerni unokájaként.Aztán elfogadta,de elűzte a fiát,aki viszont nem engedi az unokája közelében,így mondhatni 2 szék közül a pad alá esett. Eddig úgy volt,ha lehetőségünk adódik,akkor költözünk,de most lemondtunk róla és nem hagyjuk elúszni miatta a házat!

Amúgy is rosszabbul járna,mert már 1,5 éve nem dolgozik,nem fizet rezsit és járműve sincs,ami nélkül meghalna.

Egy időben a családomat szidta,hogy egy lúzerek,nem segítenek nekem stb. Nem is jöhetnek ide,de nem is baj,majd megyek én!

És persze mindig nekem mond mindent,nekem panaszkodik a saját fiáról/férjemről,hogy milyen lusta,nem képes a gyereket fél órával előbb oviba vinni,hogy őt bevigye mellette a kórházba és a férjem még a munkahelyére is időben beérjen! És megsértődött,mikor mondtam neki,hogy bocsi,mi nem halunk bele egy kis sétába vagy nem is megy a gyerek aznap oviba.Hatalmas probléma! :D

A cigi a másik! Azért teljesen ki van akadva! A férjem dohányzik és azt hogy merészeli,mert a gyerekek éheznek,mert minden reggelire tejbegrízt esznek meg tésztát ebédre stb. és ezt még elengedném a fülem mellett,csak hogy ezt hallom vissza mindenhol,ahol ő is megfordul. Alaptalan,mert egy karton tej 1,5 hónapig elég,így lehetetlen is a szitu. Tésztát meg ki nem eszik?


A minap a fejemhez vágta,hogy miattunk nem tud előrébb jutni,miattunk van szar helyzetben. Kérdem én? Én tehetek arról,hogy nem dolgozik? Hogy amikor több100ezet keresett havonta és nem tett félre belőle?

S ezek csak az apróságok!

2014. jan. 16. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!