Meg fog valaha kedvelni? ( mit tudnék csinálni)

A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, és az első találkozás/bemutatkozás tragikusan végződött.

Mikor mondtam hogy a szüleim elváltak, akkor annyira látszott az arcán, hogy " csalódott".

Pár nappal később a barátom mondta, hogy nem volt túl boldog mikor megtudta, ... ( mert nem lehet jó az értékrendem, egy szülő nem tud annyi mindent megadni a gyerekének, mint kettő. Plusz nem vagyunk hasonló anyagi helyzetben, mint ők)

A családban mindenki más kedvel, csak éppen a szűk családi köréből az anyukája, és az apukája nem.

Nem tesz megjegyzéseket, sőt.. még egy fanyar mosolyt is magára erőltet, mikor meglát.

Egy év után sem kedvelt meg. Mikor a barátomnak mondta, hogy érzem, hogy ne kedvel, akkor csak annyit mondott, hogy " én ilyet nem mondtam", és hogy az apukájának sok idő kell, míg elismeri, hogy tévedett. (5-10 év!!!)

Nem tudom elengedni magam, mikor véletlenül megkérdezi, hogy hogy vagyok, akkor sem tudok 1-2 mondatnál többet mondani, mert tudom, hogy csak formalitásból kérdezi.

A nagymamáknál, vagy a nagybátyáéknál az első perctől kezdve el tudtam engedni magam, nem szégyenlősködök, ha például ebédelünk, nem érzem úgy, hogy minden mozdulatomat ellenőrizné valaki.

Közös jövőt szervezünk, család, gyerekek,... de