Mit tudok tenni ha a párom anyukája nagyon rátelepszik a fiára?

Ezt a párodnak kell rendberakni az anyjával. Te csak annyit tehetsz, hogy elmondod neki ami bánt és te mit szeretnél. Soha semmi rosszat ne mondj róla vagy az anyjáról és ne veszekedjetek emiatt. Már kétszer voltam hasonló helyzetben, egy 5 éves meg egy 2,5 éves kapcsolatomnak lett vége emiatt. Egyszerűen nem voltak képesek belátni, hogy nem ők a felellősek anyjuk boldogtalan életéért. Segíteni kell, de mindig úgy táncólni ahogy a mama énekel nem lehet. Figyeld az eseményeket és, ha nem változik semmi, gondóld meg, ha kell-e ez neked!

nálam is a jelenlegi kapcsolatomba hasonló a szituáció az "anyós" vagyis a párom anyja. Mi 3 hónapja vagyunk eggyütt, Oké h szereti az anyját, de szerintem azért mindennek van egy határa. Megértem, h szereti, mert ő nevelte fel,stb. de a mamika már nyugdijas, cukorbeteg (mondjuk a betegsége annyira nem súlyos), de tud magára vigyázni. meg egyedül van, ezt is megértem. De folyamat ajnározza nekem az anyját, előttem ölelgeti, puszilgatja, multkor pl. filmnézéshez készültünk a párommal és az anyját is hívta h jöjjön és nézzen velünk filmet... Túlságosan ragaszkodik az anyjához is, ami szerintem ebbe a korban gáz azért... Nincs bajom az 'anyóssal' mert el tudunk beszélgetni, tudok én is alkalmazkodni, de azért ez sok szerintem már...

Én most gondolkodom a váláson nagyon komolyan. Merthogy nálam is hasonló a helyzet. Azzal, h mi fél éve hézasok vagyunk, és a kötelező heti egyszeri ebédeknél az anyós mindig megkérdezi, h mit főztem a héten, mert a fia ezt és ezt szereti, meg mit veszek a fiának karácsonyra, mert ne olyan hülyeséget, h könyvet, hanem vegyek pizsamát. Meg h hány fokra fűtsem a lakást, mert a fia a nagyon meleget szokta meg amig otthon volt. Azt is mondta, h nem kellett volna elkapkodni a házasságot (másfél év után házasodtunk), nem kellett volna olyan gyorsan elköltöznie a fiának. Meg ilyenek. Egy ideig tűrtem, de a napokban már nem birtam tovább, mondtam, hogy ez a mi életünk, hadd döntsem el, h mit ebédelünk otthon. Erre a kedves mama a férjem füle hallatára jelentette ki, h elkényeztetett hülye p..a vagyok (igen, ezekkel a szavakkal) aki csak azért ment a fiához, h megmutassam a barátnőimnek, hogy férjhez tudok menni (ez természetesen nem igaz). Meg h szerinte én gyerek vagyok (31 múltam!) és meg kell fogadnom az ő tanácsait, mert különben nem lesz jó vége a házasságunknak. És a férjem csak hallgatott, egy árva szót sem szólt. Kértem, h mondjon valamit, de ő inkább diplomatikusan kijentette, hogy nézi a tévét, nem hallott semmit!!!! ( minden ott zajlott mellette, egy kanapén ültünk) Nincs ezen mit beszélni tovább. Én beadom a válókeresetet. Te ne várj eddig mint én...