Jogosan vagyok kiakadva az anyósomra?

Teljesen kiakadtam ma az anyósomon. Ot kezdődik az egész, hogy 27 hetes terhes vagyok, eddig 4 kilót híztam, mert nagyon féltem a hízástól, igazából éheztem is az elején elég sokat. :-( Most már bánom mert az orvosom szerint a kislányom le van maradva, még a szülés pontos időpontját se tudjuk, és rám is rám férne egy kis tápanyag. Ezért azt mondta az orvos pihenjek sokat, ne éhezzek, egyek nyugodtan mindent amit megkívánok. Az anyósom eddig nem érdeklődött túlzottan az unokája felől, pedig első unoka és nagyon várta már hogy legyen neki. Ennek ellenére nem kérdezte meg eddig, hogy egyáltalán minden rendben van e vele. Ma felhívtam, hogy megbeszéljük a karácsonyt, mellékesen megemlítettem neki mit mondott az orvos. Erre ő kiakadt, hogy az az orvos nem normális, meg ne próbáljam azt tenni amit mondott ne feküdjek és ne is egyek mert eltunyolok és el fogok hízni. És Úristen mi lesz ha kövér leszek. Egyáltalán ne kövessem az orvos utasításait, majdcsak összeszedi magát a baba. Én szóhoz se jutottam, letettem a telefont és elkezdtem sírni. A férjem alig bírt megvígasztalni, de mondtam neki, hogy ne tolja le az anyját, nem akarok családi balhét, felejtsük is el. De engem nagyon bánt , hogy nem az érdekli, hogy az unokája egészséges legyen, hanem hogy én hány kiló leszek. Nem találkoztunk augusztus óta, akkor még nem látszott a pocim. De már előre félek a karácsonytól, hogy most már eléggé nagy a hasam és mennyire ki lesz akadva hogy hogy nézek ki. :-( Szerintetek jogosan vagyok kiakadva? Hogy tegyem magam túl ezen?