Ez bunkóságnak tűnhet majd vagy érthető?

Soha nem tudja az ember, mit hoz a holnap.

Éppen ezért ne előre tiltsd ki a nagyszülőket, mikor még nincs is baba. Kár máris ilyennel feszültséget kelteni.

Ráérsz megbeszélni, ha megjelennek a problémák.

De lehet, hogy te fogsz segítséget kérni tőlük.

Érthető, de valóban lutri, hogy aztán később mennyire lesznek tekintettel a magánéletetekre.

Az egy dolog, hogy anyósék háza, de gusztustalan erre hivatkozva zaklatni egymást. Fizetik gondolom a maguk részét, el is látják magukat - később meg, ha a szülők már esetleg magatehetetlenek lesznek, akkor biztos nem lesz ellenükre, hogy a fiatalok az ő házukban segítsenek nekik...

A kérdező nem akar önző lenni vagy hálátlan, nekem nem ez jön le a kérdésből, csupán aggódik, hogy a magánéletüket akkor is tiszteletben tartják-e, ha lesz unoka.

Kérdező, te ismered anyósod (inkább vele lesz probléma jó eséllyel), szóval nálad jobban senki sem tudhatja, hogyan fog reagálni. Értelmesen beszélgess vele a jövőről, utalgass rá, hogy alig várod, hogy felfedezhesd az anyaság örömeit, reméled, hogy megállod a helyed egyedül is, DE mennyire jó, hogy ha kell tanács, akkor ő majd tud neked segíteni. Vagy valami hasonlót adj elő. Kezdeményezz beszélgetést a témáról már idejében, ne várd meg, míg megszokja a feljárkálást, mert utána már tényleg sértődés lesz.

Én is együtt élek anyósommal, még csak külön szint sincs. 4 éve már klasszul mennek a dolgok, nem mondom, hogy nincs nézeteltérés, de nem sok, és simán meg tudjuk beszélni, felnőtt emberhez méltó módon. De ehhez mindketten kellünk, az nem ér semmit, ha az egyik fél nyitott csak az együttműködésre, a másik meg csak felhánytorgatni tud (enyém a ház, én mindent jobban tudok stb.).

Ha gondolod kölcsönadom anyosekat. Mi konkretan egy lepcsohazbn laktunk es 5emelet választott el minket.

ha én nem vittem fel a lanyunkat, akkor eszükbe se jutott felhívni vagy becsongetni, hogy unokazzanak. Pedig nem volt "megtiltva", sot néha jol jott volna, hogy pihenjek es ne én "neveljék", figyeljek oda non-stop.

Bar mi 2 hetes korától aludtunk 7-8orakat.. Nalunk ezzel nem volt problema.

Na, a lenyeg, hogy elköltoztunk mar lassan egy eve párszáz km-rel arrébb es nhidtelen lett meg két nagyszuloje a lanyunknak. Anyosek allandoan jonni akarnak. Csakhogy én mar nem erek ra, dolgozom. A gyerek bölcsibe. Hétvégén meg nyilvan pihenne,k es egyeb elfoglaltsagunk van. Ivy havi 1* jonnek, Max.2*.

A Szüleim viszont akkor is Hetente jottek látogatóba, amikor 200km-re laktunk toluk. Most viszont slattyogos papucsban atsetalok Félóra alatt hozzájuk, mégse vagyunk alla,doan együtt csak heti 2-3*.

Nekunk ez ideális, anyosek meg igy jártak.. Volt idejük (2ev) unokaznni, nem éltek vele. Sajnalom :)))

Nem bunkóság, hanem butaság. Neked is leírom: ultimátumokat fölösleges adni anyósnak-apósnak-szülőnek-testvérnek, mert úgysem tartja be senki.

Ha nem akarod, hogy a nagyszülő zargasson, és már nagyon ketyeg a bébitikktakk, akkor egyszerűen költözz el a pároddal a szülőktől jó messzire. Ha egy házban élsz velük, úgysem tudod megoldani, hogy "ne legyen felfutkosás". Lesz. És úgyis te leszel az,a ki megszívod, pláne, ha nem a te házad, hanem az övék.

szerintem igenis normális kérés, h ne futkossanak fel minden órában. a babának van egy napirendje, amit jó ha következetesen tart az ember.

ülj le velük és beszéld meg. ez nem kitiltás, csak egy ésszerű és tiszteletben tartható kérés.

mondok jobbat: nekem anyám vett egy külön lakást, de ettől függetlenül nem járkál naponta nyakamra és nem szól bele, h milyen mintája legyen a függönynek vagy hogy hetente hányszor porszívózzak.