A párom az édesanyjával él együtt kettesben, hogy tudjon neki mindenben segíteni. Szinte az egész életünk a vénasszony hangulatától függ. Szeretnénk összeköltözni de a párom fél, hogy az anyja nem bírja majd egyedül. Mit lehetne tenni?

Anyóst el kell fogadni olyannak amilyen, nem lehet rajta változtatni. Itt egyetlen kulcsszereplő van, a te párod. Ha ő elköltözésetek után már az elején meghúzza anyukánál azt a határt, ami mindkettőtök számára megfelel, akkor anyuka kénytelen lesz elfogadni ezt. Az elején biztos lesz hiszti meg bepróbálkozik majd, úgymond feszegeti a határjait, de ha (elsősorban) a párod és te is következetesen kitartotok a játékszabályaitok mellett, akkor egy idő után meg fog békélni az új helyzettel.

Ami fontos! A tiszteletet meg kell adni anyósnak minden pillanatban, akárhogy is viselkedik, még ha nem is hallja ő vagy a párod. Mert ő szülte meg azt az embert aki a te boldogságod. Ha ő nem lenne, akkor nem lenne boldogságod se! Alap! Kezdetnek mondjuk hagyd el a "banya" és az ehhez hasonló negatív jelzőket. Nem miatta. Saját magadat és a szerelmedet tiszteld meg ennyire. Legalább ennyire!

Elhúzni a francba, jó messzire. Telefonszám letilt, ajtózár lecserél, adatlap zárol stb.

Ha a párod nem megy veled, hanem anyuka szoknyáján akar ragadni, akkor nélküle, de egy a lényeg: hátra se nézz, úgy húzz el onnan! Az ilyen mama-kisfia párocskák nagyon-nagyon betegesek. Ha a srác önszántából nem akar elmenekülni és téged választani, akkor ne reménykedj: soha nem tudod őket megváltoztatni, mert a mamának helyzeti előnye van veled szemben.

5-ös, akartál válaszolni is valami értelmeset, vagy csak kiélted a frusztrációidat azokon a nőkön, akik páromnak nevezik a párjukat?! Nem beszélve az ízléstelen célozgatásaidról.......

Kérdező, ha tanácsolhatok valamit, akkor ne a költözés legyen a vízválasztó. Értem ezalatt azt, hogy ne várd, hogy szombaton összeköltöztök aztán vasárnaptól egész más lesz a párod is meg anyuka is, csak mert ti összeköltöztetek. Ha jól értettem, akkor a párod valami ilyesmivel kecsegtet.......

A dolgok ezen a téren nem így működnek. Ha valóban gond van anyós viselkedésével (a túlzott ragaszkodásra és kisajátításra gondolok), akkor azt előzőleg kell megoldani, vagy legalábbis el kell kezdeni, aztán folytatni. Ha már együtt éltek, ott sanszosabb, hogy majd te beletörődsz a kettejük közti viszonyba, végül is te lépsz be az ő kapcsolatukba.

Ha valóban komolyan gondolja a párod, hogy változtat a kialakult viszonyokon, akkor tessék azt megmutatni még összeköltözés ELŐTT. Te pedig próbálj meg egy kicsit közeledni anyóshoz, nem mindig jó dolog a szókimondás meg nagyszájúság, mert gyakran párosul hirtelen haraggal meg tapintatlansággal :-). Próbáld megértetni anyóssal, hogy nem óhajtod a fiát teljesen elzárni tőle és nem kell rettegnie, hogy többet nem nyit rá ajtót, csak ezentúl ketten lesztek, és elséosorban, hogy családdá akartok válni, amibe neki bele kell nyugodnia, hiszen ez az élet rendje.

Azért nem hagy nyugodni, hogy 37 évesen, ill. eddig egyedül élt a párod (vagy addig, mikor megismerkedtetek - szóval érted), sem család, sem semmi (vagy elvált?), kicist fura.