Anyósom látogatóba jön hozzánk néhány napra én meg már előre félek a beszólásaitól. Gonosz dolog lenne megkérni a páromat, hogy beszélje le az anyját a hétvége nálunk töltéséről?

nem azért de anyámnak van anyósa és inkább kívánta volna a föld alá minthogy azon filózzon legalább van anyósom:D

A rossz anyós az rossz anyós és a gyereknek semmivel sem lesz jobb hogy van neki nagyanyja(én már csak tudom szörnyű volt az apai nagyanyám akkor inkább ne is lett volna)

Lehet szenteskedni (de jó hogy legalább van anyósom, még ha rossz is, de rosszabb lenne, ha nem lenne)

Lehet mártírkodni (de jó, hogy anyuci ennyire szereti a kisfiát, inkább eltűrök neki mindent)

Lehet bűnbánatot tartani (biztos én vagyok a hibás, anyuka ilyen, el kell fogadni)

Vagy keresel valami konkrét megoldást, pl. ahogy az egyik válaszoló is írta, kezdetnek megmondod az anyósodnak, hogy ezek a megjegyzések neked rosszul esnek. Ha nem válik be, akkor a férjeddel beszélni, hogy ez neked így nagyon fáj, kicsit néha kiállhatna melletted, nem kell összeveszni az anyukájával, de amikor látja, hogy nincs igaza, akkor melléd állhatna.

Ha pedig már semmi, de semmi nem használ, akkor végső esetben vagy lesz*rom tabletta, vagy tényleg szervezni valami programot a hétvégére, ha nem olyan kicsi a gyerek. Lehet, hogy utóbbit az anyós udvariatlanságnak érzi, de ő sem udvariasabb a megnyilvánulásaiban.

Az én anyósom is be szokott szólogatni nekem, de én ettől csak jobban érzem magam! Ne mondd hogy nem jó érzés amikor azt mondja hogy a táskám ára az ő háromhavi fizetése. Ez bántás? Ez tök jó!

Tényleg csak a felfogásodon tudsz változtatni, elküldeni nem lenne szép dolog a férjeddel szemben sem. Nyugodt hangnemben válaszolgatsz neki, és nyelsz. "Igen, 15.000 volt ez a plüss béka, de annyira örülök hogy megvettem, ez a kedvenc játéka."

Az hogy ők hogy élnek, nem a te dolgod. Nem te tehetsz róla, inkább örülj neki hogy nektek jobban megy!

hasonló satrafa volt az ex-anyós.

kapta is tőlem a "kuss, mama", "mi a f** közöd van hozzá", "ha nem tetszik, akkor nem kell idejönni" beszólásokat.

tanult belőle, mindig csak akkor volt mersze jönni, amikor én vagy vidéken, vagy külföldön voltam több napra.

próbálkozott persze olyannal is, hogy hirtelen, bejelentés nélkül állított be, én olyankor egy vastag könyvvel a hónom alatt lementem a kocsmába, és csak akkor tértem haza -kissé ittasan- amikor őkelme már hét határon túl volt.

ez nem tetszett az exnek, mire közöltem vele, hogy ahányszor hirtelen beállít az anyja, mikor én itthon vagyok, lemegyek a kocsmába berúgni (amúgy általában nem iszom, csak "sátras" ünnepekkor).

nem hitte el.

kétszer megtettem még ezen felül, onnantól kezdve ő is erősen lebeszélte az anyját a látogatásokról.

mondjuk, nem volt nehéz neki, mert őt is ki szokta borítani a saját anyja az idiótaságaival. (pénz, pénz, pénz, adj kölcsön, miért ezt a mosószert/mosogatószert/tejet/vajat/stb.-t veszed...)

Nagyon megértelek!

Az én anyósom pl. egy olyan beteg elme, aki attól vadul be, hogy boldognak látja a fiát! Mert ezt nem ő, hanem egy másik nőnemű lény idézte elő!!! S mindent elkövet, hogy közénk álljon! Egy állati nagy baj van nálunk: a férjem olyan betegesen anyafüggő, hogy mindig anyuka mellett teszi le a voksát végül!

Van egy 17 hónapos kislányunk.

Na? Ilyenkor mit csinálnátok?

Mindent végigpróbáltam, amiket írtak a hozzászólók... Nem nyugszik addig, míg szét nem választ bennünket! Mert egy beteg elme, akit a fèltékenység marcangol...

Az ilyenek ellen csak az idő segíthet, hogy eljárjon felettük, de addigra nincs életed... :(