Elfogadnál egy testi fogyatékost menyként?

"és a többi kérdés az ő anyósa baja? vagy fordítva? vagy más anyósáé? vagy az is fordítva? nyald a seggem ordítva."

Attól, hogy nem az ő gondja, még oka lehet annak, hogy nem szeretik. Az összes szülő a legjobbat akarja a gyerekének, és valaki, aki ugyanazzal a kifogással nem csinál semmit, de semmit évek óta, de még csak az ügyében sem halad sehova érdekes módon az nem az. Egyébként, ha az összes válaszodban több energiát fordítanál az érvelésre meg egyéb értelmes dolgokra, a provokálás és egyéb helyett, akkor lehet nem 46%-on állnál, ami még holnapra még lejjebb lemegy, abból kiindulva, amit ma is alakítottál a rovatban.

" Lehet akkor nekik az bacca a csőrét, hogy nem igaz, hogy évek óta semmi sem történik, csak háztartásbeliként tengődsz egy fillér nélkül." Anyósnak, sógornőnek mi köze ahhoz,hogy a párja eltartja-e, főleg,hogy a kérdező állítása szerint ő nem is bánja?

Ha felnő a fiam, nem fogok bele szólni,hogy kivel van, maximum el fogom mondani a véleményemet az illetőről,ha valamiért nem lenne szimpatikus. De csak azért mert testi fogyatékos lánnyal járna, azért biztosan nem utálnám, nem fúrnám a lányt. El fogom fogadni azt akit fiam választani fog, mert ő fogja tudni,hogy kivel lenne boldog,és mivel nekem is fontos lesz az ő boldogsága, támogatni fogom őt a kapcsolatai terén is.

"és a többi kérdés az ő anyósa baja? vagy fordítva? vagy más anyósáé? vagy az is fordítva? nyald a seggem ordítva."

"Attól, hogy nem az ő gondja, még oka lehet annak, hogy nem szeretik. Az összes szülő a legjobbat akarja a gyerekének, és valaki, aki ugyanazzal a kifogással nem csinál semmit, de semmit évek óta, de még csak az ügyében sem halad sehova érdekes módon az nem az. Egyébként, ha az összes válaszodban több energiát fordítanál az érvelésre meg egyéb értelmes dolgokra, a provokálás és egyéb helyett, akkor lehet nem 46%-on állnál, ami még holnapra még lejjebb lemegy, abból kiindulva, amit ma is alakítottál a rovatban."

Ez nem magyar beszéd.

Amugy ahogy láttad, nem a pontokra hajtok. A pontok ugysem a valóságot tükrözik hanem azt, hogy a válaszoló válaszai mennyire olvadnak bele a többségi véleménybe.

Nem írod, mi a probléma konkrétan, de mindig vannak új módszerek, akárcsak gyógytornák is, amik szinten tartanak, vagy akár még segítenek is, az interneten is sok videó van, amik rendszeresen alkalmazva segíthetnek. Próbálj meg találni hozzád hasonló esetű embereket, az ő tapasztalataikból nagyon sokat meríthetsz.

Viszont ha alapjaiban tényleg változtathatatlan az állapotod, akkor bele kell törődni, nem tudom, hány éves vagy, de idővel el kell tudni fogadni sajnos (tudom, hogy könnyen mondom, de ha ettől kicsit hitelesebb leszek, akkor elárulom, hogy a testvérem fogyatékos -értelmi és mozgás, sajnos :-(-, úgyhogy tudom, miről beszélek.

Most egy kicsit még hárítóak, szemrehányóak és keserűek a szavaid (nem tehetek róla, elrontották, ezért nem tudok semmit tenni az életemmel), ami teljes joggal érthető, hiszen borzasztó dolog, hogy egészséges embereket tesznek tönkre, vagy károsítanak meg felelőtlen hülyék! De sajnos ez van, tanuld meg elengedni a keserűséget, mert az tönkre fogja tenni az életed, ahogy öregszel majd, egy örökké magát sirató, megkeseredett, boldogtalan ember lesz belőled, aki haragszik a világra. Ne légy ilyen, tudatosan ügyelj rá, vegyél könyveket, amik önismerettel foglakoznak, hidd el, sokszor csodákat tesznek, mert azért hiába bagatellizáljuk, de ez egy létező probléma az életedben, ami téged nagyon bánt, az önbecsülésedet ki kell alakítanod, mert érezhetően gondjaid vannak e téren. Azért is írod az eltartást, holott többen írták, hogy másokat is eltart a férjük - kinek mi köze hozzá?! Persze azért igyekezz magadnak valami munkát találni, már csak a lelki egészséged fenntartása érdekében is, hidd el, jót fog tenni, hogy érzed, meg tudod oldani egyedül is az életed!

A párod és közted szerencsére jó a viszony a sérülésedet illetően, nem sumákolt, hallgatta el, vagy hazudott azt illetően, hogy mit mondott a hülye testvére, megmondta őszintén és ez annak a jele, hogy elfogadja, természetesen kezeli és NEM LÁT TÉGED BETEG EMBERNEK, ami nagyon jó. Nagyon sok ember él különböző betegségekkel, amik éppúgy hatnak az életükre, mégha külsőre nem is látszik rajtuk, pl. mást ne mondjak, egy erős cukros élete sem egyszerű!

A párodat ne távolítsd el a családjától, mert az hosszú távon ellened dolgozik majd, de azt igenis követeld meg, hogy respektáljanak téged (ezt mindenkitől követeld meg, te attól a sérüléstől nem vagy értéktelenebb ember, az emberi értékek nem ott kezdődnek, hogy mozog-e a jobb kezem!), amit te adsz, azt várd el vissza is! Ha tudod, idővel beszéld meg velük, de ne magyarázkodva, magadat megalázva, hálálkodva, hogy befogadjanak a családba, nincs szükséged a jóváhagyásukra, nem kell sem a szeretetüket keresni, sem kompenzálnod semmi miatt!

Az, hogy kettőtök közt mi van, értem ezalatt az anyagi természetű dolgokat, nem tartozik másra, nincs ahhoz közük, hogy ki mennyit tesz be a kasszába, ne is engedjétek ebbe belefolyni őket.

Általánosságban azt tudom tanácsolni neked, hogy próbáld meg kiirtani az életedből ezt a "fogyatékos vagyok" érzetet, ne gondolj így magadra (ha lesz munkád (mindegy milyen, a munka az munka), könnyebb lesz), mert akkor más is így néz rád. Fiatal nő vagy, akit szeretnek, előttetek az élet, kicsit másabb lesz, mint a többieké (bár sok emberé más), de ez ne akadályozzon semmiben, örüljetek egymásnak és tiszteld magadat.

Anyós és sógornő ha idővel nem képes megadni a minimális tiszteletet sem, akkor nem kell keresni a társaságukat, én biztosan nem hallgatnám, hogy fogyatékosoznak! Még kicsit próbálkozz, de egyenlőek vagytok, ha pedig nem megy, nem kell erőltetni. Csak arra vigyázz, hogyha véletlenül így lesz, ne engedd, hogy megmérgezze kettőtök kapcsolatát, légy nagyvonalú, húzd meg a vállad, nevesd ki őket.

Nagyon sok menyecskét utálnak, pedig nem sérült a kezük, nagy a gyanúm, hogy ezek ilyenek lennének akkor is, ha nem lenne gond a kezeddel. Eszembe nem jutna szemtől szembe lefogyatékosozni a testvérem barátnőjét, ez mindent elárul arról a nőről.

Ne hagyd magad, fel a fejjel, pozitívan és boldogan :-).

Én a helyedben jól leoltottam volna az anyóst azzal, hogy: "Én legalább egyedi vagyok" :D

Na jó viccet félretéve, nagyon bunkó a "mamika" , de semmi köze hozzá h kivel vagy eggyütt.. De tudom h milyen ha megbélyegeznek, főleg h faluba jártam iskolába. Engem az osztálytársaim utáltak, gúnyoltak meg kiközösítettek csak mert randa volt a bőröm az allergia és az ekcémám miatt, de az se fertőző... meg már javult is a helyzetem. És meg is tudnám magamat védeni ha beszólnának, pedig gyerekként még nem ment ez,..