A véleményetekre lennék kíváncsi. Szerintetek velem/velünk van a baj?

A párommal 1,5 éve vagyunk együtt, van egy 5 éves kisfiam, nemrég házasodtunk össze. A férjem sajátjaként szereti a kisfiút, közös házat vettünk, mindketten dolgozunk, plusz munkát vállalunk, hogy haladni tudjunk. Szeretetben élünk, jelenleg az én szüleimnél és közben a házat újítjuk fel, mert itt csak a kajába kell fizetnünk, ezzel is segíteni szeretnének a szüleim.

A gond az ő anyjával van. Eleinte úgy tűnt elfogad engem, ill. minket, kisfiamat is megszerette. A férjem korábban is mondogatta, reméli soha nem tudom meg miért van elég negatív véleménnyel az anyjáról és miért távolságtartó vele.

Aztán mikor a házat vettük, segítséget kértünk, plusz fedezetet a házra, csak pár évre mert a lakáskasszával kiváltottuk volna.Azt mondta, ok. Mikor elmentünk megbeszélni a részleteket, azonnal nekünktámadt, ordibált, vádaskodott, mint egy sarokba szorított vad, nem is értettem, szóhoz sem jutottam a meglepetéstől (ő ajánlotta fel). Tulajdonrészt akart a házunkban ha segít.... Megvettük nélküle. Az esküvőnkön végig duzzogott, a vacsin fél tányér levest evett, végig beszólogatott nekem, savanyúuborka fejjel ült a házasságkötésen és a vacsin is. És ez még csak a töredéke annak amiket csinált a fiával. Engem nem érdeel annyira csak a férjemet sajnálom. szerintem nem szereti őt. Szerintetek ez miért van? Nem örül a boldogságának?