Mit tennétek ebben a helyzetben? Anyós nem szezereti a páromat és fordítva. A baba az első nekem.

Miért, egyébként 18 éves koráig a fenekében lennél?

Nézd, a gyereknek az a jobb, ha szocializálódik és az anyján kívül mással is van. A rátelepedés sokkal rosszabb idővel. Tedd a szívedre kezed: a gyereknek vagy NEKED jobb, ha együtt vagytok sülve-főve?

Nem is értem miért nem mentél el dolgozni eddig ilyen anyagi helyzet mellett..

Nem attól leszel rossz anya, hogy bölcsibe adod és nem abajgathatod egész nap, hanem attól, hogy nem teszel meg minden tőled telhetőt a jó körülmények megteremtéséért.

Ideje lenne elszakadnod picit a gyerektől,ne legyen vele egészségtelen kapcsolatod.(bár nem tudhatom az e)

Nem akarod elengedni, pedig muszáj lesz. Sokan dolgoznak pici gyerek mellett és nem rossz szülők.

Kedves Kérdező,

nem szeretnélek megbántani, de őszintén leírom a véleményem.

Meg vagyok döbbenve azon, hogy életcél neked egy mentálisan sajnos beteg ember mellett nevelni a gyermekedet anyagilag is és pszichésen is maximálisan kiszolgáltatva.

Felnőttként is megvisel bárkit a folyamatos kiabálás, egy pszichiátriai beteg emberrel való kényszerű együttélés, hát még egy kisgyermeket! (ezzel együtt természetesen nagyon sajnálom a helyzetedet és a nevelőanyád betegségét is)

Elhiszem, hogy szereted az édesapádat, illetve kölcsönösen fontosak vagytok egymásnak. De neked már van egy saját családod, a gyermeked (és ezáltal a saját) érdekeidet kellene szem előtt tartanod.

Édesapáddal tudnátok továbbra is szoros kapcsolatot ápolni akkor is, ha már nem élnétek együtt- ezzel viszont tehermentesítenéd a párkapcsolatodat is és a gyemekedet is egy "mérgező", ordibáló környezettől.

Igen, ehhez sajnos fel kellene nőni és felelősséget vállalni- amit nem úgy tudsz megtenni, hogy ilyen körülmények között foggal-körömmel magad mellett tartod 3-4 éves koráig a kisfiad- hanem hogy megadod neki azt a nyugodt családi légkört, amiről esetetekben nem lehet beszélni.

Te magad most egyszerre vagy/lennél anya és közben minden pillanatban kisgyermekként is bánnak veled. Anyagilag is rettenetesen kiszolálgatott vagy- de ez nem zavar téged túlságosan.

Többen javasolták a böcsit- tavasztól, mikor a kicsi is már a 1,5 évhez közelebb lenne ez egy reális döntés lehetne- kérdés, hogy ha eleve gyes-en vagy (tehát munkaviszonyod nem sok lehetett) milyen esélyekkel indulsz a munkaerőpiacon.

Azért én inkább ezt erőltetném- ha másként nem tanulással (most tanulsz legalább a gyermek mellett? ha otthon vagy, eltartanak, a házimunkában és/vagy a kicsire való felügyeletben is sok segítséget kapsz, akkor a tanulás is egy lehetőség lenne kitörni ebből az áldatlan állapotból).

Ne mondd azt, hogy legalább tanulni nincs időd, mert az nem igaz, nem lehet igaz. Ha felelős anya szeretnél lenni, akkor először is észre kell venned, hogy a családi egység sincs a helyén- neked kőkeményen oda kellene tenned magad, hogy valamit fel tudj mutatni a párodnak, a gyerekednek és magadnak- ne csak édesapád jóindulatából tartsátok fenn magatokat. Gondolj bele, ha ő tartósan beteg lesz vagy a közeljövőben elhalálozik akkor ti éhen haltok?

Nem igaz, hogy nem tudsz mit csinálni. Ha nem akarsz, az más... akkor viszont jó eséllyel pár éven belül a párod szépen otthagy, mert az senkinek nem "pálya", hogy a még csak nem is anyósa semmibe vegye és az "apósjelöltje" pénzelje. A gyermeked pedig szépen beleszocializálódik abba, hogy ordítva is lehet/kell a dolgokat megoldani és évekig lehet otthon tengni-lengni várva a jobb napokat.

Tessék tanulni, munkát vállalni, eltartani legalább magadat és a gyermekedet- ez nem lehetetlen, csak akarni kell.

Borzasztó ez a felfogás- ne mutasd ezt az életvitelt a gyermekednek kérlek.

Minden jót kívánok:

egy anyuka