A páromnak beteges a viszonya az anyjával. Mit tehetnék?

Dehogy szenved a férjed. Nagyon is jó neki. Ha nem lenne az, nem csinálná.

De most mit akarsz? Nekik ez évek (évtizedek?) alatt kialakított életritmus. Ezt nem lehet megváltoztatni. Majd anyós elmarja tőled a férjedet és csatlakozhatsz az elvált nők igen igen népes táborához.

Kár volt neki szülni. Ja és igen is észre vehetted volna, ha nyitott szemmel járkáltál volna.

Dehogy szenved a párod.

Volt egy ilyen exem.Anyukájéval ketten éltek,Legkésőbb 10-re haza kellett érnie,mert a mama fél egyedül.Hétvégén ebédre otthon kellett lennie,a mamának nehogy egyedül kelljen ennie.Vasárnap este templom a mamával,kettesben.

Elvoltunk így 2 évet,naiv voltam igazából.

Aztán én már összeköltözni akartam,de nem lehetett,mert a mamát nem hagyja ott egyedül,nekem eszem ágában nem volt odaköltözni,így inkább sazakitottam.

Aztán lett új barátnője,ő odaköltözött,beszélgettünk,ismerem régről,egy pokol az élete.

A mama mindig az első marad.

Pedig az ex mindig panaszkodott,panaszkodik,hogy de sok baj és dolog van a mamával.De nem tenne azért,hogy ne legyen (aktiv,55 éves nő a mama)

Nekem volt nagyon hasonló szituációm bár nem az anyjával,hanem más hozzátartozójával.Történetesen egy sok lakásos társasházban lakunk és nem hozzánk a családjához jött haza egy idő után,hanem a nagybátyjához,aki akkor a házban bérelt lakást és csak kb.3 óra múlva jött haza.

Mikor számon kértem,hogy mégis mit képzel,hogy normális e,hogy nem a család az első hanem mikor hazajön a nagybáty,egy ideje rendszeresen,akkor még neki állt feljebb.

Mindenesetre nem vagyok az a típus,aki kiborulva várja a pasiját minden nap,hanem cselekedtem.

Én is jól érzem magam,ha csavargok vagy a városban vagy a barátnőimnél,úgyhogy fogtam a gyereket és szépen vacsoraidőben haza sem jöttem csak este 9-re (szintén nyár volt).

Majd szétvetette az ideg,de tudta miért van nem mert szólni.

Na másnap megint mentünk,akkor már annyira szétvetette az ideg,hogy mindenáron utánunk akart jönni,csak úgy ő is.

Úgyhogy ez hatott,mivel látta,hogy akkor neki sincs család,befejezte ezt.

"Kértem, hogy legalàbb álljanak át a minden másnapra, de gyanítom ez is nagy kérés...:-("

Ez most komoly????

Alapjaiban kellene csavarintani a dolgon, h ő féljen attól, h elveszít, mert az a gond, h a párod a főnök, márpedig ezekkel a típusú emberekkel nem lehet így élni.

Azt is megmondom miért: nem a párod az irányító, hanem a kedves mama, te tulajdonképp (a férjeden keresztül) azt csinálod, amit anyuka akar.

Én speciel ezen szoktam dühöngeni, mikor már teljesen világos volt a kép: az hagyján, h a férjemhez alkalmazkodom, nade az anyósom akarata szerint azért már nem fogok élni (mivel a párocskámnak nincs/nem volt sajátja), azért az nonszensz!

Gondolkodni, saját érdekeiket képviselni kell megtanítani az ilyen embereket -röviden: én segítek, h neked mit kellene tenned, ha valóban szabadulni akarsz, de nem fogok helyetted harcolni, és úgysem fogok élni, ahogy anyud akarja!

Az enyémnek szintén nagyon ragaszkodó kapcsolata van az anyjával, időben felismertem, ahogy te is, szerinem, legalább magadat ne ámítsd, inkább mondd ki, h azt gondoltam idővel megváltozik - nem szégyen az, szeretem és megpróbáltam alakítani, h mindenki jól jöjjön ki a kapcsolatból. Inkább ezt mondd, mint amit írtál, mert az, h annyira jó kommunikáció volt köztetek, h míg otthon nem maradtál a kicsivel, azt sem tudtad, hol, kivel tölti a párod a napja nagy részét...... hát, ne haragudj, de ez nagyon nem jól van, ha igaz.

Nem igaz, h szenved és nem jó neki - a mama hatalmas érzelmi zsaroló és manipulátor, így tudja elvenni/lefoglalni a gyereke életét, a fia meg tökéletesen eltanulja tőle és alkalmazza veled szemben. Amint látom beválik :-).

Vagy esetleg gondolkodj el azon, h senki nem olyan vak, mint aki nem akar látni!

Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, minek szültél neki (pedig részletekben igazuk van), akkor nagyon sok nő nem szülne, mert nagyon sok ilyen kapaszkodó mama van, akinek a fián kívül nincs más élete és retteg attól, h egyedül marad - meg most már mindegy, h 1 évvel ezelőtt miért nem csináltad ezt vagy azt.

Mondjuk azért az kicsit durva, h míg nem volt gyerek, hetente egy napot nála kellett aludni ???!!!! - ez már nagyon sok, nem gondoltad, h ideje lenne az asztalra csapni?

Szerintem keményíts be, a kedves, meggyőző, logikus beszélgetések már biztosan megvoltak, amint látom abszolúte hatástalanok, ideje másféle húrokat pengetni - legyen végre vagy széna vagy szalma. Ha nem változik, és te nem tudod elviselni így az életeteket, akkor valamerre lépni kell. Szerintem az nem jó taktika, h 2 naponta menjen (értem, mi a szándékod vele, de nem fog beválni) - sok kicsi ugrással nem lehet szakadékot átlépni!

Az enyém változott, sokat (én máskülönben nem is maradtam volna vele), mondjuk így: az alap-probléma az ilyen típusú emberekkel mindig meglesz, de HA ELÉGGÉ SZERET, akkor lehet rajta változtatni.

Nem zsarolással, fenyegetőzéssel, sírással meg toporzékolással -azt unalomig ismeri, meg neki az a mamát jelenti, te hiába fogod csinálni, mert anyuka már pár évvel régebben alkalmazza és őt jobban sajnálja:-). Kell egy teljesen más harcmodor (ami elegánsabb is, az ilyen érzelmi zsarolásos, halni készülök fenyegetőzésektől hányni tudnék:-), sokat kell beszélgetni, de nem a levegőbe mondani tízezredszer is ugyanazt, győzködni meg könyörögni, h ez lesz meg az lesz, hanem erős nő módjára elmagyarázni, h el vagyok én nélküled is és nem fogok az idők végezetéig így élni, a mama háta mögött, és tartani magad ahhoz, ami a szádon kijött!

Arra pedig ne várj, h majd magától kitalálja, mi legyen - NAGYON konkrétan meg kell nekik az elején mondani, h t hogy képzeled el az életeteket. Nekem sokszor az az érzésem, hogy lehet vannak pillanatok, amikor szabadulnának is, csak nem tudják a módozatokat, mert megszokták, h gondolkodnak helyettük.

Utoljára: illene a párodnak eldönteni, hogy kit szeret, a családját vagy az anyja pénzét? Ezt is ismerem egyébként, érdekes, h valahol mindig kiderül, h ott a háttérben a pénz-mézesmadzag :-)))).....

Ha a pénz miatt csinál magából hülyét és hanyagolja a családját, akkor úgy kell neki, sajnos az ilyen kapcsolatokból ki kell szállni, ő pedig maradjon anyukával meg a pénzeszsákjaival.

Téged az nem undorít, h ilyesmivel sakkban tudja tartani, h nem örököl semmit? Vagy ha igen, nem mondtam meg neki ezt (a férjednek) soha?