Anyósjelölt probléma. Mit tanácsolnátok nekem?
Ne haragudjatok kicsit hosszú lesz, de köszönöm annak aki végig olvassa, és tanácsol is nekem valamit.
Szóval... 3 éve összeköltöztünk a párommal, előtte 2 évig jártunk. Már amikor bemutatott engem a párom a szüleinek, az anyósjelöltnek már akkor sem voltam szimpatikus, amiért egyetemre járok, és nem otthon végzem a ház körüli teendőket. 2 hónapja mikor bejelentettük, hogy összeházasodunk (előtte párom megkérte a kezemet) teljesen kikelt magából, és elkezdett ordítozni hogy ő erre nem adja áldását, mert egy inget nem tudok kivasalni, meg egy rántott húst nem tudok megsütni. Hiába mondtam neki, hogy ezeket időm se volt megtanulni, hiszen egyetemre járok, és tanulok, nem értette meg, állandóan csak azt hajtogatta, hogy mit fognak a kollégái szólni, hogy az én fiam milyen igénytelen, hogy gyűrött ingbe jár be dolgozni. Párom teljes mértékig mellettem állt, hogy lesz még időm ezeket megtanulni, ha meg nem tanulom meg az sem baj, mert nem ezért szeret engem. 1 hónappal ezelőtt kiderült, hogy terhes vagyok, vagyis a lánykérés után 1 hónappal, mit nem is bántunk, hiszen már fél éve rajta vagyunk a babaprojekten. Múlthéten áthívott az anyósjelölt magához, hogy beszélgetni akar velem, és menjek át hozzá (itt laknak tőlünk kb 6-7utcányira). Azt hittem végre megenyhül, és örülni fog velünk együtt a babának. Hát nem így történt. Olyanokat mondott nekem amiket álmomban sem gondoltam volna. Hogy vetessem el a babát, mert hogy szegény gyerek nem tehet arról, hogy ilyen nő szüli meg, meg utána azt is rám fogta hogy én csak azért estem teherbe, hogy ezzel magamhoz láncoljam a páromat. Hiába mondtam neki, én is, a párom is, az após jelölt is, hogy már 1 éve rajta vagyunk eezen a babán, és mindketten nagyon szeretnénk, ő csak hajtogatta a magáét, meg hogy milyen számító dög vagyok, amiért nem vetetem el, a sors még vissza fogja adni ezt nekem. Tegnap felhívta anyósjelölt a páromat, és megkérdezte tőle megint, hogy akkor nem vetetjük el a babát? Mondta neki párom, hogy nem, szó sincs róla, mi szeretjük ezt a babát és akarjuk, erre anyósjelölt megint üvöltve neki támadt páromnak, hogy akkor nem vagyok rátok többet kiváncsi se én se az apád, és soha többet ne keressük őket, mert ők nem lesznek itthon, és nem fognak sose rá érni.
A történetnek itt van vége, ne haragudjatok ha kicsit szétszórt vagyok, remélem lehetett érteni valamit abból amit leírtam, csak nagyon ideges vagyok, és elkeseredett, hogy lehet egy anya ilyen? ha velünk ilyen is, hogy lehet ilyen a saját unokájával? Most mit mondok majd neki ha felnő, hogy hol van a másik nagymamája, vagy rá miért nem kíváncsi mind a kettő csak az egyik?
Amúgy párom anyukája nem olyan idős 47 éves, de őt mindig a párom apukája tartotta el, és ő úgy van vele, hogy egy nő ne dolgozzon, mert a család és a háztartás a legfontosabb, de én dolgozni akarok és ezt ő nem érti meg, persze mellette vinném a háztartást is, megtanulnék sütni főzni, mosni, vasalni, de nem érti meg, hogy amíg tanultam ezeket felesleges volt megtanulnom, meg időm se nagyon volt rá.
válasza:Egy ilyen emberrel nem kell törődni, nem vele kell együtt élned, hanem a pároddal. Az is lehet, hogy ha meglesz a gyerek, idővel megenyhül.
Mondjuk bocsi, de azt nem hiszem el, hogy nem tudsz egy húst bepanírozni, vagy egy inget kivasalni, ezt mindenki meg tudja csinálni, egyetem mellett azért ez nem egy nagy ördöngösség.
válasza:Szerintem most csak saját magatokkal foglalkozzatok.
Az én nagyapám volt ilyen, az esküvőre is csak nagy nehezen ment el, aztán amikor megszülettem, megváltozott, bár sosem volt az a jó nagypapa sajnos.
Abban igaza van az anyósnak, hogy háztartási dolgokat (nyilván nem 16 éves vagy) már el kell tudni végezni, de majd megtanulod, amikor otthon leszel a babával, vagy még előtte.
Sok boldogságot kívánok.
válasza:Nem vagyok az anyósod pártján, leszögezem.
Viszont, ha babát vállaltok, akkor nem árt tudni valamelyest főzni, mosni, vasalni. Mert ugye akkor már nemcsak abból fog állni egy nap, hogy alszunk ameddig akarunk, eszünk, ami van, stb.
Ha nem kíváncsi rátok, akkor ne menjen oda, meglesztek nélküle is, de intézzétek Ti is úgy az életeteket, hogy egy gyufaszálat ne kellejen tőlük kérni, sem anyagiakban, sem természetben, sehogy.
válasza:Hát, azért suli mellett meg lehetett volna tanulni azokat a dolgokat amik a háztartás vezetéséhe szükségesek.
Ha jön a baba egyszerre fog rád zúdulni minden és nem lesz könnyű dolgod egyáltalán.
Egyébként ki vezette a háztartást eddig? Párod?
Ettől függetlenül anyósodnak nincs igaza, de magát fossza meg az élménytől amit egy unoka jelenthetne neki.
Én azt mondanám szakítsatok meg minden kapcsolatot vele, nem kell vele foglalkozni.
Talán később megenyhül, de akkor is csak akkor fogadjátok a közeledését, ha elfogadja azt, hogy a ti életetekbe nem szól bele és az unokával kapcsolatban is elfogadja azt amit kértek tőle.
Ha meg nem így lesz, akkor csak egyik oldalról lesznek nagyszülei a gyerekednek. Másnak ennyi sem jut.
válasza:Szomoruan olvasom a tortenetet, hogy meg mindig vannak ilyen nok, akik nem a fiuk boldogsagat nezik, hanem gonosz es korlatolt modon akadalyozni akarnak azt. Nyugodj meg, hogy o az az anyos, akinek az olyan lany se lenne jo, aki mosna-vasalna.... feltekeny, mert elraboltad tole a fiat.
En azt tanacsolom, hogy nyugodj meg, mar csak a baba miatt is, akihez gratulalok. Csinald meg a hazimunkat mindig, hogy ha egyszer is ofa
de kitudom vasalni, de mikor mindig megyünk hozzájuk megszólta, hogy milyen gyűrött az ingje, meg hogy ennyit se tudok megcsinálni. pedig szerintem se meg párom szerint se volt gyűrött az ing.
az egyszerűbb kajákat meg tudom csinálni, csak mikor áthívtuk ebédre megszólta, hogy nem volt finom a hús, azt sem tudom hogy kell egy sült húst befűszerezni, meg hogy elégettem a rántott húst...
válasza:Bocs, folytatom: odateved, ne kothessen beled.
Ha az unokajara kivancsi lesz, ugyis nyitnia kell elobb utobb.
válasza:Borzalom. Kit érdekel anyósod megkövesedett világlátása? Képtelen elfogadni, hogy mindenki más, és, hogy a fiának a választottja az nem az ő választottja. A párodnak igaza van, bele fogsz jönni ezekbe a dolgokba, a házimunka mind tanulható és senki nem úgy születik, hogy seprű van a kezében.
Én a helyedben megacéloznám magam, és soha többet nem állnék szóba vele, ha nem érdekli, nem kell érdekelje az unokája, majd a halálos ágyán feleszmél, mit veszített, vagy még akkor se, kit érdekel. Sajnos engem nem hatna meg az sem, hogy a párom anyja, aki ennyire rugalmatlan és rosszindulatú, annak nincs helye az én életemben. A fiával úgy rendezi a dolgokat, ahogy akarja, de engem és a gyerekem felejtsen el. És nem fordítva, hogy ő nem kíváncsi ránk! Nagyon sajnállak, tudom, milyen érzés, ha nem fogadnak el, de a legjobb, amit a nyugalmatok érdekében tehetsz, hogy ez a banya megszűnik számodra létezni. Nem hiányzik neked a sok stressz így babavárás alatt sem, később meg pláne, ha már megszületett a kicsi. Én nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok nektek, nyugodt babavárást, és utána még jobb babázást!
Köszönöm szépen a megnyugtató válaszokat, hogy nem csak bennem van a hiba :(
Tudom, hogy ezt kéne tennünk, és a párom is próbál mellettem állni, de ő mindig nagyon anyás volt (a fiúk általában ilyenek úgy hallottam) és bár 100%-ig mellettünk áll, látom rajta, hogy nem boldog, és ezért próbálok valami megoldást találni :(( nem akarok, hogy emiatt boldogtalan legyen a párom mellettem...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!