Ti odaköltöznétek anyósotokkal egy udvarba (külön ház), vagy inkább a város szélén laknátok kertes házban, ami egy kicsit messzebb van?

Én nagyon szeretem az anyósomat, együtt járunk sportolni, ruhát venni, recepteket cserélünk, stb.

De ennek ellenére maximum ideiglenesen költöznék egy udvarba velük (fél-egy év, amíg a saját ház felépül pl., hogy addig ne kelljen albérletet fizetni csak rezsit). Állandó, hosszútávú megoldásként nem.

A gyerekeknek le kell válniuk a szülőkről egy idő után, az ilyen szintű közelség egyik félnek sem egészséges. Nincs meg a teljes magánszféra, és óhatatlanul is beleszólás lesz a másik életébe sajnos.

Tehát ha hosszútávú megoldásról és nem kényszerhelyzetről beszélünk, akkor inkább a messzebbit választanám. Autóval így is, úgy is 10 perc maximum gondolom.

Messzebbet választanám! Soha egy telken! Laktunk egy udvarban, külön házban, külön háztartásban, minden saját volt, nem az övék. De nekem elegem lett belőle, főleg, hogy ott az udvarban még ha a sajátotok az a rész, akkor is kuss lesz a neved azon az alapon, hogy ők már ezer és egy éve ott laknak, ha egy rózsatövet letennél az ablakotok alá már engedélyt kell kérni stb. Nézték mikor teregetek, hova teregetek, hogy teregetek, ha szellőztettem bebámultak az ablakon, hallgatóztak, nézték ki jön, hányan jönnek, mivel jönnek, meddig maradnak, milyen leveleket kapunk, mit dobtunk a szemétbe, hova megyünk, mikor megyünk, mikor jövünk, mekkora szatyorral jövünk megyünk, mikor kelünk (mikor húztuk fel a redőnyt), nem lehetett veszekedni se, mert úgy is hallják, mindig pont akkor akartak valamit csináltatni a házkörül, vagy a kertben velünk mikor vendégek voltak nálunk, vagy épp indultunk valahova, megtudták, hogy elromlott valami, és újat akarunk venni kihívták a szerelőt a kifejezett kérésünk ellenére, mert ők úgyis majd beengedik, mi meg fizetünk ugye.. csomagunk jött hozzájuk csengettek nem szóltak, átvették kifizették jó nagy borravalót adtak és persze úgy adták elő, hogy annyi volt a csomag, én meg csak néztem, hogy nem is ennyi volt, mikor megrendeltem, hát mi van a számlán, ja hát hogy borravalót adott hehe, leveleket felbontottak, mert "nem vették észre" hogy nem nekik szól stb stb stb

Ahogy tudtunk eljöttünk, nem csak én, de a saját fiuk is jobban érzi magát és aránylag normális a viszonyunk, de én a vége felé már úgy voltam vele, hogy legszívesebben elásnám őket a saját udvarukban.

Ja meg még az volt a király, mikor vettünk valami nagyobbat, pl. hűtőt, kanapét amit úgy szállítottak ki, akkor kijöttek mind az udvarra és ott álltak és bámulták, mint a lakodalmas menetet, hogy mit vettünk és vajon mennyi lehetett és hogy viszik a szállítók.

Halál komolyan észrevették, hogy nagyobb cuccal jövünk haza, bezártuk a bejárati ajtót, mindig mondtam, hogy figyeld meg nem veszem le a kabátot se, de anyád már itt lesz. Ott is volt mindig, valami teljesen jelentéktelen dologról csacsogott, közben meg majd kiesett a szeme úgy meredt a szatyrokra, meg egyre közelebb állt, hogy belelásson miket veszünk a boltban meg ilyenek.

Á nem is tudom, hogy bírtam. Borzasztó.

Na meg a felújítást azt nekünk is nyomták. De mindig úgy tervezték, hogy a mi felújításunkat valahogy ráterjesztjük az ő dolgaikra is. Ha már ott járunk. Na persze.

A legjobb az volt, mikor a locsolási vízköltségekbe való beszállás volt a vita tárgya, holott semmihez se nyúlhattunk a kertben, mert hogy képzeljük és egy egy hetes eső után is reggel már rögtön locsoltak, de lehetőleg akkor mikor a legvalószínűbb, hogy a nagy része úgyis elpárolog az egésznek.

És ezek után nem hinnéd el, de teljesen normálisan el lehet velük lenni messziről. Szinte semmi probléma.