Szerintetek lesüllyedek az ő szintjükre, ha nem engedem be őket?

Nem nagyon részletezném a dolgokat, mert így is tiszta ideg vagyok, ha meg nagyon belemerülnék, akkor még jobban felidegesíteném magam.

Nos ott kezdeném, hogy a házra hitelt vettünk fel, mikor vettük, mert na ugye ki tudna kifizetni ennyi pénzt egyszerre. Nekem akkor még nem volt jövedelmem, így kellett egy adóstárs, aki jobb híján apósom lett. Nekem a fősuli után lett munkám. Éltünk nyugiban, boldogan, megszületett a lányunk.

Volt egy konfliktusom tavaly a párom anyjával, lehordott minden szemétnek, stb., stb., mert kiálltam a párom mellett, mert valami nagyon fájt neki és megmondtam kulturáltan egy mondatban a véleményemet az anyósnak. Tényleg meg sem emeltem a hangom és csak annyit mondtam, hogy rosszul esett a fiának. És erre átjött hozzánk ordítani, hogy én csak kihasználom az ő kisfiát, meg, hogy én sose fogom úgy szeretni a párom, mint ahogy ő szereti. Hát úgy biztos nem fogom, de máshogy meg még jobban fogom szeretni. Amúgy annyi mindent tudtam volna az anyós fejéhez vágni, de inkább lenyeltem a véleményemet, nem akartam nagyobb cirkuszt. Tudjátok, kirakta a párom szűrét otthonról 18 éves korában, mert minden másnap eljött udvarolni hozzám, és ugye ez bökte a szemét, hogy nem otthon segít. Ha én annyira szeretem a gyermekem, mint ahogy ő állítja, akkor nem teszem ki otthonról. És utána persze egyáltalán nem is kereste a fiát, még ő ment anyák napján egy virággal hozzá, az én anyukám unszolására, mert a párom nem is akart menni. Na ezzel a kis mellékes információval eltértem a tárgytól.

Nos tegnap meg az apósra jött rá a hoppáré és hívta a páromat, hogy azonnal csináltassuk meg, hogy ne ő legyen az adóstárs. Szegény párom sírva jött haza a munkahelyéről, együtt zokogtunk. Most komolyan ennyit nem érdemel meg egy gyermek, hogy így segítsük, ha már mást úgysem adunk neki? Aztán át is jött az a jóember. Velem is minősíthetetlen hangnemben beszélt, párom ekkor nem volt itthon. Köpni, nyelni nem tudtam, mondtam neki, hogy meg lesz csinálva, persze felemeltem a hangom, mert tényleg nagyon durván és csúnyán beszélt. Felvilágosítottam, hogy pont arra van most 50.000,- Ft-unk, hogy a közjegyzőnek adjuk, meg aztán ugye a hitelt is újra el kell majd bírálni, stb., nem is részletezem. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ki ne zavarjam a házból. Megbeszéltük párommal, hogy megcsináltatjuk majd ezt az egész dolgot, miután én visszamentem dolgozni, mert most gyeden vagyok. És én hozzátettem, hogy akkor ide nem fognak bejönni, se anyós, se após. Nem szólt erre a párom semmit...

Nem szórjuk a pénzt, mindig az az első, hogy minden be legyen fizetve. Úgyhogy nem értem, hogy miért jött most ez a hülyeség nála. De szerintem nem is fogom sose felfogni.

A párom teljesen össze van törve. Nem mondja, de ismerem már annyira, hogy lássam rajta ezt.

Egyébként az apja nem az igazi, hanem az anyjának a második férje. De kicsi kora óta ő nevelte. Két húga van páromnak. A nagyobbik húga állítólag édestestvére, de biztos nem az, mert az állítólagos igazi apja mondta. Na mindegy nem is ez a lényeg. A kisebb húga meg már közös, vagyis az após és az anyós legkisebb lánya. Ő aztán mindent megkap, amit csak kinyög a száján. Persze nem vagyok irigy, csak én úgy nőttem fel, hogy mindenen osztozunk a nővéremmel, a csokin, a szereteten, a szidáson, mindenen. A párom meg úgy, hogy ők a nagyobbik húgával kapják a rosszat, a verést, a kicsi meg mindent, ami jó, ide tartozik a szeretet. Sógornőm mondta, hogy ők szeretve sose voltak, csak nevelve.

Persze ne legyen egy gyermek elkényeztetve, de segítsük és ne keresztbe tegyünk neki. Nem? Vagy én látom rosszul a helyzetet?

Tehát a kérdésem az lenne, hogy szerintetek szemét lennék és lesüllyednék az ő szintjükre, hogy ha megcsináltatjuk ezt az egész adóstárs törléses dolgot, akkor nem engedném be őket?

(Ne haragudjatok a sok szóismétlésért és az értelmetlen fogalmazásért, de nagyon felajzott érzelmi állapotban vagyok.)