Mit tegyek? 4hónapja együtt élünk a párommal. Szüleinél lakunk, közös házban külön bejárattal, de még sincs nyugalmunk. Az anyja állandóan bejár hozzánk, naponta 20x biztos. Mindenbe beleszól, mindent ő akar irányítani. Nagyon durva dolgokat művel.

Anyós szindróma

Kizárnám, ha nem tetszik neki(ami szinte tuti), elköltöznék.

"bemennék hozzájuk mikor tévéznek, egy pohár szörppel meg szívószállal, feldobnám a lábamat a dohányzóasztalra és hangosan szürcsölnék és nézném a tévét velük. Majd mikor rámförmed anyuka akkor megkérdezném, jaj, zavar? nem gondoltam..."

Ezt te sem gondolod komolyan. Az az anyós lakása akárhova meggy az az ő tulajdona, ahol a lány csak egy vendég. Ezt én velem tennéd a lábad nem érné a földet. Ezt abba a lakásba csináld meg amiért megdolgoztál.

A fia párja, elég durva, ha csak vendég lenne... Te is így fogsz majd erről gondolkodni?

Kérdező, sajnállak. Én a hajam tépném, ha anyósommal együtt kellene élnem. Mi tudsz tenni? Vagy elköltözöl pároddal együtt, amit javaslok, nehogy tönkretegye a kapcsolatotokat, vagy leülsz és finoman megbeszéled anyóssal, hogy mi a problémád. Mondjuk nem hiszem, hogy felfogná, de egy próbát megér. Azóta mi a helyzet?

"A fia párja, elég durva, ha csak vendég lenne..."

Ez érdekes, én párom családjánál családtagnak számítok, ott vagyok minden családi eseményen, ahogy a bátyja felesége is. De ettől még fogok asztalra tett lábbal arcon böfögni másokat. Valamiért én is "vendég"-nek érzem magam olyan értelemben, hogy nem a sajátom, ami az övék.

Ez nem arról szól, hogy nem kezelnének családtagként, hanem arról, hogy pontosan azért, mert annak kezelnek, nem fogok tapló módon viselkedni velük. Valahol így (is) próbálom meghálálni, hogy befogadtak, hogy az első perctől szeretettel és őszinte melegséggel bántak velem. Kincs az ilyen anyós-após-család.

Édesanyám étkezőasztalára se teszem fel a lábam, pedig ott aztán otthon vagyok.

"A fia párja, elég durva ha csak vendég lenne"

Na ez az. Nálunk már lassan két éve vagyunk együtt, és megkaptam az arcomba, hogy a párom nem családtag, csak egy vendég, szóval viselkedjen is akképpen ha nálunk van... Mondjuk a négy testvér egyetlen barátját/barátnőjét sosem fogadták el a szüleim, meg amugy is elég nagy zizi van velük.. na mindegy.

Szerintem is az a célravezető, ha párod beszél az anyukájával, nyilván tőle jobban meg könnyebben fogadja a dolgokat.... ez a nem kopogás pedig... ha megnyugtat, nálunk ugyanez van. Itthon lakok még (sajnos), és a saját szobámban nem lehet nyugton, kopogás nélkül rám töri az ajtót, még akkor is, ha párom is itt van. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nyilván párod szülőjéről van szó, megadod neki a tiszteletet, de ez nem feltétlen jelenti azt hogy visszafelé ez ne legyen meg a te irányodba... az h nem kopog, az azt jelenti h semmennyire sem tisztel téged.

A megoldás roppant egyszerű: zár.

Barkácsboltban tudnak majd segíteni neked.