Mit tennél, ha anyósod úgy viselkedne nálad, minta ő lenne otthon?
Ma eljött hozzánk anyósom, hogy egy kicsit babázzon. 1 éves a lányunk. Közben beállított néhány rokon, akikkel előzetesen - a mi tudtunk nélkül - megbeszélt egy találkozót. Megérkeztek és kérdezték, hova lehet letenni a cipőt( az előszobában álltak). Mondom nekik, hogy itt bárhova tehetik. Erre anyós nagy hanggal: "ugyan nehogy levegyétek, itt mindenütt kő van, nem maradhat a cipő!"
Igaza van végül is én takarítok, nem ő :) Körbejárták a házat, mindenhova bekísérte őket, még az én hálószobámba is, megnézték a fürdőszobát, mindent, éppen csak a fiókokba nem néztek be, de nem szóltam semmit ez még éppen belefért, csak nem örültem túlzottan. Aztán elkezdte sztárolni a férjemet, hogy itt mindent ő csinál, minden az ő ötlete volt, mindent egyedül valósított meg. Pont úgy viselkedett, mintha a fia egyedülálló lenne és én csak itt laknék albérletben, pedig sok mindent én is a saját kezemmel csináltam a házban. Persze volt nagy ájuldozás, meg csodálkozás, hogy az én férjem egy igazi csoda. Én akkor egy senki és semmi vagyok? Ilyenkor szóljak be a mamának?
Azért nem ilyen egyszerü ez ahogy a 3-ik leírta. Anyós még is csak a férjünk anyukája.
Egyszerüen én mondtam volna hogy nem volt szép csak úgy ide hozni, és azért ha legközelebb ilyet tervez szoljon.
Persze hogy sztárolta a kisfiát de én büszkén bologattam volna mellette, mert én mindig büszke vagyok a férjemre.
Cipöt is elintáztem volna hogy azért nem örülök, hogy a szobákba azzal mennek.
Az én volt anyósom pont ugyanezt csinálta, ajnározta a kicsi fiát, hogy mindent ő csinál, mindent ő teremtett meg, a nagy igazság pedig az volt, hogy én három állásban dolgoztam párhuzamosan, mert a fiacskája a saját öltözködésére fordította a fizetését, én meg fizettem a rezsit és a többi költséget. Soha nem szóltam be, 12 évig tűrtem, mint a birka.
Én azt javaslom, finoman és félig viccesen, de azért érezhetően direkt szándékkal jegyezz meg néha valamit, ami arra vonatkozik, hogy igenis te is odateszed magad!
3. as vagyok.
Lehet, nekik nem egyszerű, de nálunk történt hasonló, azért írom le.
Ott a férjem tette meg, pedig neki anyja, de már nála is betelt a pohár, mikor anyuka jött, kabát repült, barátnőit hívta, kávét tegyél főzni, aranyom, mert jön a Lonci barátnőm, huh, mekkora itt a por, a nappaliban leszünk a babával, ne zavarj nagyon...
Na, akkor repült a mama Loncistul. Azóta is meg van sértve. Kiderült, azért tette, mert nála akkora volt a "rend" hogy mozdulni sem lehetett.
Ez sajnos csak álom, hogy jól beolvasunk nekik...legalábbis én nem mernék. Nem tudom eldönteni, hogy illemtudó vagyok, vagy csak simán beszari. Biztosan vérig sértődne, elmondana mindennek, minimum hálátlannak nevezne, úgy csűrné-csavarná a dolgokat, hogy neki legyen igaza, és nekem "kellene" bocsánatot kérnem. Na, ehhez semmi kedvem.
Én a helyedben ugyanolyan hangosan mondtam volna, hogy de, mégis vegyék le a cipőt a gyerek miatt. Ez nem vita tárgya. A többit meg lenyeltem volna, és nagyon örültem volna, mikor végre elmennek a kedves vendégek.
Sok türelmet kívánok a porhanyóshoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!