Csak én érzem rosszul vagy tényleg próbál "ledominálni" a barátom anyja?
A barátommal lassan 1 éve vagyunk együtt, tehát nem egy teljesen friss kapcsolat már ez a miénk. Az édesanyjával jóban vagyok, nincs köztünk nézeteltérés se semmi, és kifejezetten kedvelem is őt, jókat beszélgetek vele stb.
Viszont az utóbbi időben volt néhány szituáció amikor úgy éreztem, mintha meg akarná mutatni kit szeret igazán a fia és mintha próbálna "versenyezni" velem. Nem tudom hova tenni ezt és abban sem vagyok biztos hogy jól érzem ezért is fordulok ide megerősítésért vagy épp cáfolásért
Néhány eset tehát az elmúl 4-6 hónapból:
- elkezdte rendszeresen ölelgetni meg puszilgatni barátomat hátulról, mikor ő félmeztelen ücsörög pl. a konyhaasztalnál. Nem az van hogy odahajol csak egy puszira, hanem rendesen átkarolja hátulról, simogatja a mellkasát és puszilgatja az arcát (a barátom általában próbál kicsit elhúzódni, tehát nem ő akarja vagy ilyesmi)
- amint elkezdünk enni jön és csipeget a tányérunkból mert ő is egyből éhes (azért mondom így mert ha nem levest vagy ilyesnit eszünk vacsira hanem csak egy kis kenyeret ezzel-azzal akkor a barátom szokott nekem falatokat csinálni és adogatja oda nekem)
- amint elvonulnánk a szobánkba kettesben, neki van valami fontos mondandója vagy hívja a barátomat hogy még ezt vagy azt segítsen már megcsinálni
- szoktam barátomnak is szendvicset csinálni mikor nálunk vagyunk és indulunk a munkába. Mióta ezt megtudta ő is csinál reggel szendvicset vagy valami katáj a barátomnak mikor náluk vagyunk
- ha be akarunk ugrani valamiért a nagyvárosba barátommal akkor neki is van valami dolga bent és egyből szeretne velünk jönni (úgy hogy amúgy 2 naponta jár be és tud vezetni meg intéz is ügyeket egyedül, tehát nem az van hogy segítségre lenne szüksége)
Nagyjából ennyi ami hirtelen eszembe jutott. Mielőtt megtámadnátok nem az van hogy ki akarom őt szorítani az életünkből mert erről szó sincs, én tényleg kedvelem őt. Egyszerűen csak néha soknak érzem amit csinál (mint pl. az első példában amit írtam) és nem tudom ezt hova tenni mert előtte közel fél évig nem csinálta ezeket. Rosszul érzem csak vagy kicsit tényleg olyan mintha próbálna versenyezni velem?
Amúgy együtt van barátom apjával és mégha vannak is nézeteltéréseik boldogok és szeretik egymást, tehát nem az van hogy magányos.
válasza:"Minden érzés, ami keletkezik bennünk tűpontos."
Egyetértek!
Én a kérdező helyében azt csinálnám, hogy minél kevesebbet lennénk náluk és inkább legyetek nálatok!
válasza:Anyósom nem közelségben, hanem elérhetőségben mérte a fia ragaszkodását. Előttem mindenre ugrasztotta őt, és a férjem ment is segíteni a legapróbb feladatokban és a nagyobb távolságról is. Aztán képbe jöttem én, hétvégén kirándultunk vagy nálam filmeztünk a szüleinél való kertrendezés helyett. Sőt, eljött a családomhoz és jól merte érezni magát. Később teljes csendben elvárta, hogy a fia emlékezzen olyan dátumokra, amit távolabbi rokonok anyósomékkal egyeztettek és tök természetes volt számára, hogy a fia az ő családjához tartozik, tehát a fiaként viszi magával, ha a férjem nagynénjének névnapját ülték. Én szóba se kerültem. A kisebb ünnepek után a nagyoknál már szó nélkül elvárták, hogy ő megjelenik, én meg nem. Tényként közölte, hogy szombatot ide, oda mennek majd, a fia érkezzen 9-re, és ajándékot nem kell vennie, a szüleivel együtt adja majd (mint a gyerekek esetében szokás). Csakhogy a 30 éves fiát akarta így kezelni. Mi nem neveztük meg a problémát, csak éltük az életünket, tisztáztuk, hogy tervezett programokat egyeztetjük a másikkal is, mielőtt igent mondunk. Nem kopott el, de a férjem nem megy bele a játékba.
Beszélj a pároddal, ő hogy szeretné ezt kezelni, mert neked fura.
válasza:""Minden érzés, ami keletkezik bennünk tűpontos.""
EZ nagy baromság. Illetve lehet igaz, csak éppen nem úgy, ahogy gondolod. SOkszor nem a másik viseelkedésére reflektál, hanem az érzés tulajdonosának a komplexusaira.
A helyzet annyira nem vészes. Anyuka rájött, hogy a kisfia könnyen kirepülhet már, és a rekciója lehet, nem is tudatos.
Ha itt megáll a dolog, akkor az jó. Majd megbékél a helyzettel és elhagyja ezt a viselkedést.
Az ellenségeskedést és direkt kerülést nem javaslom. Megágyazol vele egy akár évtizedekig tartó rossz kapcsolatnak. AZt mondod, egyébként bírod anyós jelöltet és jóban vagytok. Kár lenne tönkretenni.
válasza: válasza: válasza:Semmi különös, anyuka félti tőled a gyerekét, féltékeny, retteg, hogy "elveszed tőle".
Ezt a pasid tudja megbeszélni vele. Ha nem is akarja, akkor hagyd ott, mert éretlen egy felnőtt kapcsolatra.
Exem pl éretlen volt rá még 30 évesen is - mármint arra, hogy kiálljon magáért, kettőnkért, értem, helyette anyucinak bólogatott mindenre.
válasza:"Minden érzés, ami keletkezik bennünk tűpontos."
Soha senki nem téved semmiben?
Idióták.
válasza:Facebookon van egy csoport: The boy moms are getting weird and incesty again. Ez oda tartozik.
Mi a manó történik a fiút szülő nőkkel? Kajak betegek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!