Hogy tudnám udvariasan visszautasítani anyósom palacsintáját?

Köszönöm, most nem kérek.

Köszönöm, nemrég ettem.

Köszönöm, nemsokára fogok ebédelni/vacsorázni, nem szeretnék előtte édeset enni.

Köszönöm, nem kérek, mostanában nem vágyom az édességre.

Köszönöm, most nem kívánom, tegnap is ezt ettem a munkahelyemen. (azért ott, nehogy bárki más az asztalnál eláruljon, hogy de hát tegnap otthon nem is sütöttél)

Köszönöm, nem kérek, diétázom.

Hadd segítsek, úgy szeretek palacsintát sütni, te addig pihenj csak / megterítesz kérlek? (és gyorsan megsütsz pár darabot vékonyabbra)

Megelőzésnek pedig egy tipp, mielőtt mentek anyóshoz: Múltkor olyan finom volt a kókuszgolyó/zserbó/bármi más, amit tényleg finoman készít el/, készítesz kérlek megint, amikor átmegyünk hétvégén?

“Múltkor találtam egy új palacsinta receptet. Kipróbáltam és nagyon finom. Átküldhetem? Kipróbálod te is? Annyira finom. És a fiadnak/lányodnak is nagyon ízlett.”

Egy próbát megér. Küldj neki valami jó palacsinta receptet!

Köszönőm, de en másként szeretem a palacsintát.

Persze lehet megsértődek, de egy normális ember értékeli az őszinteséget.

Kérdező, nyugtass meg, hogy csak a pasi anyjáról van szó, nem a házastársadról... Vagy, hogy legalább mindezt az inkompetenciát nem fejelted meg egy gyerekkel...

Egyébként előttem sok jobbnál jobb alternatívát találsz az udvarias elutasításra.