Mi volt a legdurvább/legmeglepőbb beszólás, amit az anyósodtól/apósodtól kaptál?
Külföldön élünk, itt is született meg a fiunk. Anyósomék eljöttek 3 napra látogatóba mikor a gyerek 10 hónapos volt (akkor látták először élőben, azóta se, mert nekik fontosabb tengerparton sütkérezni 1-2 havonta 2 hetet, mint bevállalni egy 1,5 órás repülő utat az unoka miatt) és mikor pelenkáztam a gyereket, a férjem vicceskedve megjegyezte az anyjának, hogy a következő pelenkázás nagyi feladata lesz, reméli lesz termés bőven..
Anyósom reakciója: “Nem vagyunk mi olyan jóban”
Nem durva, csak meglepett. Az én szüleim konkrétan alig engedik el a gyereket, amikor nálunk vannak, se pelenkázni, se etetni nem hagytak, mert ők akarnak babázni..
Azt találta mondani, amikor beavattuk, hogy 8 éves kapcsolatunkba jön a gyerek, hogy
hogy képzeljük, ő még nem akar nagymama lenni (62 volt akkor), ugye elvetejük?
"Amikor kiderült, hogy az első gyerkőc kislány lesz: nem baj, majd a következő EMBER lesz. Mikor a második is lány lett: SAJNÁLOM."
Istenem ilyen primitív embereket. Én apám pontosan ugyanilyen volt.
Élete nagy dicsősége az volt, hogy az ő f_asza férfi gyermeket nemzett. A rokonokat is folyton azzal szólta le, hogy ők csak lányt tudtak csinálni.
Ebben mérte a férfiasságot, hogy férfi ember az férfit "csinál" és csak a gyenge férfiak "csinálnak" lányt.
Oláh Ibolyának van erre egy jó száma csak nem jut eszembe a címe.
De mit ér a férfi nők nélkül? Fordítva is igaz lehet , de a lényeg értetődik.. tehát akinek a lány egy senki, az ne dugiszálja a farkát nőkbe se, mert ha egy nőt nemzeni szégyen akkor az is szégyen hogy ő némi életet él velük. Mondjuk egy ilyennek szét se nyitnám.
Exem anyja: miért hoztad ide ezt az anorexiás csontsovány kislányt.
Súlyos betegségem volt, nem jó kedvemből fogytam le 41 kilóra és jártam kórházba hetente :D, de szerinte én "anorexiás" vagyok.
Az ex csak a vállát vonogatta, de semmit nem szólt volna, aztán amikor cseppet sem higgadtan megmondtam az anyjának a véleményemet még engem oltott le.
Nem véletlen ex :D
19 vagyok.
Jelenlegi apósomtól eddig - bár a fiának mondta, de megkaptuk milyen rossz szülők vagyunk. Ennek oka az, hogy nem mindig a kisebbnek kedvezünk a döntésünkkel, és pár általa kitalált dolog, amikre nincs is rálátása. Hozzáteszem, ő nem vette ki a részét annó a gyereknevelésben, és olyan szinten elhanyagolta a gyerekeit, hogy csoda, hogy életben maradtak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!