Hogyan kezelhető az ignoráló anyós?
Házasság előtt állunk a párommal, lassan szervezzük. Volt egy kisebb összetűzésem anyóssal mert nagyon irányítani akart minket és nagyon nehéz eset, ezt a párom is tudja. Azóta ez elcsendesült, de úgy érzem azóta ignorál minden olyan témát ami velem kapcsolatos.
Engem nem zavarna de páromnak van egy kis megfelelési kényszere és zavarja ez hogy sose kerül szóba semmi ilyen.
Például párom várná hogy szóba kerüljön az esküvő tőlük de ez mégse kerül soha, így azt gondolja hogy nem is akarják.
Éppen hivatalosan és ünnepélyesen kívánod elvenni tőle a pici fiacskáját.
Addig jó, amíg csendben "tűri".
Nálunk az a tabu, ami az ő életére olyan hatással lehet, amit nem akar, vagy másképp.
Pl fiam született, de anyósom lányt akart. Így inkább nem vett tudomást a babánkról.
Most költözni szeretnénk, házat nézünk, de nem ebben a városban. Minek az nekünk, úgyis sz@r lesz máshol.
A felhozod a lagzi témát, vita lesz belőle,mert anyós segíteni akart(tudjuk, h inkább beleszólni), de nem fogadtátok el. Ezt már bármikor hozzád tudja vágni, hogy ki akarjátok zárni az életetekből.
Ha párod tud, menjen elébe.
Mondja el, hogy esküvő után sem változik semmi, ugyanúgy találkozni fognak, ahogy eddig.
Annyi bevallani valóm van hogy én vagyok a férfi és párom a nő. De igazából a balhé előtt is ez a kettős mérce volt megfigyelhető.
A testvére idősebb 5 évvel aki amúgy tényleg nagyon béna mindenhez. Érdekes mód a szülei szerint neki jó a panel, tőle nem várnak gyereket, folyamatosan kiszolgálják mert látják esetlen.
Ellenben párom sokkal életrevalóbb, őt inkább ugráltatják és mondják csináld meg ezt meg azt, mert tudják hogy megcsinálja. Csak őt ugye sose dicsérték meg semmiért, még a másikat igen.
Ezek a kettős mérce szabályok eléggé zavarják mert a párom meg akar felelni a szüleinek. Ez a megfelelés rossz tulajdonság, de nehezen tudja leküzdeni.
A párom hiába mond valamit a szüleinek ami nem tetszik neki egyszerűen meg se hallják. Ezért is volt balhé hogy én meg kialltam magunk mellett.
A párom bánja hogy kinyitottam a számot mert azóta mint írtam úgy érezzük tabu vagyok mint téma, én annyira nem bánom inkább csak azt hogy párom szenved emiatt.
Anyoséknak a stílus volt a baj, ahogy előadtam de szerintem meg az amit mondtam nekik. Hogy ellent mondtam az akaratuknak.
4es vagyok.
Én ugyanezt jártam végig. Én vagyok a nő, a párom tesói szintén bénák,akik tapsot kapnak azért is, ha beletalálnak a wcbe.
Van egy ösztön a szülőkben, hogy idővel átadják a stafétát a legerősebb gyereknek, gyakorlatilag, mint egy mentor kíséri végig a családtagok útját, természetesen ez egy olyan szerep, amiből a gyerek nem kért, de valakinek meg kell tenni, így egy idő után kötelező lesz, amiért dicséret nem jár, ellenben megszólják, ha nem teljesíti.
Minek neki gyerek vagy nagyobb ház, hogy lesz akkor idő és energia a családot istápolni?
Ki rohan értem de most azonnal, ha te nem érsz rá? Mi lesz a tesóval, azért még biztosítod neki az állását?
Évekig harcoltam, mert ugye az én és gyerekeim jelenléte hátráltató tényezők. Persze csak a párom kapott hatalmas érzelmi rúgásokat mindenért, én is ignorálva lettem.
gyerekünk született. Nem az első. Az említett kisfiú, akit kislánynak vártak (nem vicc, egy hónapos volt, mikor mondta anyósom, még nincs késő, nevelhetem lánynak).
Akkor kapott a párom a nyakába egy hetekig tartó, mindenbe beleszólnak és elmondják mit, miért nem csinál jól zuhanyt. Akkor jött rá párom, hogy mennyire mérgező a családja, hogy állandóan meg akart felelni, kötelességnek érezte, hogy segíteni kell, mert magán egyik se tud, hogy az ő öröme sosincs megünnepelve, gyakorlatilag alig várják, hogy "munkába álljon" és már velük, de csakis velük foglalkozzon.
12 közös évünk ment rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!