Hogyan kezeljem a helyzetet? Anyósék távol laknak tőlünk de mindig mikor jönnek vagy mi megyünk hozzájuk, ránk tukmálnak dolgokat állándóan be akarják rendezni a lakást. Már házasok vagyunk a férjem lakásában lakunk az anyja folyamatosan rendezkedik

NEM jönne hozzánk - ha a férjem ebben nem partner, akkor elválnék.

Bocs, nekem nem fér bele, hogy egy másik ember beleugat az életembe, rendezkedik, tukmál, stb. Ebben az esetben nem lépi át a ház küszöbét. Alap.

Basszus, ez a kérdés dettó az én anyósomról szól. Eleinte, amikor még friss házasok voltunk, nem nagyon mertem neki nemet mondani meg ellenkezni vele, mégis csak idősebb tőlem 30 évvel, meg nem akartam rögtön az elején konfrontálódni vele, gondoltam mindenkinek jobb a békesség. Zsákszámra hordta ide a megunt kacatjait, porfogóit. Megtelt a lakás és mondtam neki, hogy STOP, ennyi elég volt, többet nem! Köszönjük, de többet nem kérünk semmilyen ajándékot, mert már mindenünk megvan, sőt annál sokkal több is, mint amire szükségünk van. Nem értett a szóból. Leültem vele, szépen elmagyaráztam neki nyugodtan, szép szóval. Megértette. Legalábbis azt hittem. Eltelt 2-3 hónap és ismét elkezdte az ajándékozást. Megint beszéltem vele, kis szünetet tartott, aztán újból elkezdte. Akkor már mondtam neki, hogy tényleg nincs több helyünk, és ha még egyszer idehoz valamit a házba, a szeme előtt fogom kidobni a kukába! Nagyon sajnálom, de tényleg rákényszerít. Természetesen hordta továbbra is. Én meg ahogy mondtam neki, úgy is tettem. A szeme előtt dobtam ki. Nagyon rosszul esett neki, megsértődött. És mi lett a következménye? Természetesen SEMMI!!! Eltelt 1-2 hónap és ugyanúgy hordta ide a kacatjait. Esküszöm, ez olyan neki, mint valami drog. Őt ez élteti, hogy ő ADHAT valamit. Nem érti meg, hogy ezzel nem jót cselekszik, hanem problémát okoz. Ő annak örül, ha adhat. Se a szép szó, se a vita, se a szeme előtt kukába dobás, se semmi, az égvilágon SEMMI nem segít! Ez valami függőség nála.

Most már nem foglalkozom vele, nem ellenkezem, teljesen eszköztelen vagyok. Ha adni akar, adjon. Ráhagyom. 70+ éves, egész életében ilyen volt, én már nem tudom megváltoztatni. Adjon, ha ettől boldog. Én meg eladom és pénzt csinálok belőle. Azt meg arra költjük, amire valóban szükség van, aminek valóban hasznát vesszük. Már nincs lelkiismeretfurdalásom emiatt. Korábban volt, sokáig, évekig, de mára már eltűnt. Lelkiismeretfurdalás nélkül eladom a kacatokat, ha nincs rá szükségünk, haszontalan, felesleges. Számon szokta kérni, hogy hol van ez meg hol van az, amit tőle kaptunk, de simán megmondom neki, hogy eladtam, mert nem volt rá szükségünk. Picit rosszul esik neki (pár napig), de aztán ugyanúgy folytatja az ajándékozást, osztogatást, nem szegi kedvét. Hát akkor csinálja, ha neki ez okoz örömet...

A lakásberendezés dettó ugyanez! A WC ülőkét(!!!) lecserélte nálunk más színűre, mert szerinte az a szín, amit ő hozott, az jobban illik a fürdőszobánkba. Hozott egy HASZNÁLT WC ülőkét és addig nem nyugodott, amíg ki nem cseréltük. Az újat az ő használt ülőkéjére. Besz.rás. Miután elment, kidobtam a régi, használt ülőkéjét a kukába és visszatettem az újat. Aztán pár hét múlva folytatta tovább, elkezdte a falon a képeket rendezgetni, hogy ő melyik képet hova tenné. Na, mondom tudod mit? Majd otthon a te saját házadban úgy rendezkedsz ahogy akarsz, de itt nem te vagy a főnök. (Otthon ő a főnök, a katonatiszt.) Én se rendezkedek a te házadban, ha vendégségbe megyek hozzátok. Ha majd én elkezdek nálatok rendezkedni, akkor majd te is rendezkedhetsz nálam, de addig nem. Ezzel lezártam a dolgot. Besértődött, de szerencsére vette a lapot. De láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki. Muszáj még időben leállítani, mert később már nem tudsz mihez kezdeni vele a fejedre nő. A pakolászást, rendezkedést, lakásátrendezést, saját ízlése szerint berendezést azt sikerült leállítanom még időben, de az ajándékozást azt nem. Azt nem tudom megváltoztatni benne, örök életében ilyen volt mindig is, azon nem tudok változtatni. De orvosolni tudom a problémát: ha összegyűlik pár cucc, megy a netre és eladom. Ennyit tudok tenni. A szép szó, meg az "üljél le vele beszélgetni", "ezt mondd meg neki", "azt mondd meg neki"... az teljesen felejtős. Az semmit sem ér. Kuka vagy eladás, elajándékozás. Ha ő nem válogat, neked kell helyette selejtezni a sok lomot, kacatot.

Sosem értettem hogy miért kell valamilyen tárgyat rá tukmálni valakire! Pláne dísz tárgyakat...Mindenkinek más az ízlése!

Az én lakásomat nem bútorozza, díszítgesse senki mert én tudom mi a stílusom!

Ha megsértődik ha nem!

Amúgy ezek az erőszakos véglények elmebetegek?

Egy állattal is meg lehet értetni, hogy nem.

Ezért kérdezem.