Mit szólnál ha anyósod magát hívná anyának és a férjét apának a gyerek előtt?

Megkérném, hogy Mama-papának hívja magukat a gyerek előtt.

Ha megsértődik, az az ő baja. Nem lehetsz folyton mindenkire tekintettel, és az, hogy nem mersz szólni miatta.. hát tartson tőle a radai. Sértődjön meg nyugodtan, aztán a saját hülyesége miatt ne találkozzon az unokájával, ha ennyi esze van.

Az én anyósomnak(50 éves), anyámnak(53 éves) eszébe nem jutna anyának hívni magát az unoka előtt..

Szerintem a gyerek nem veszi ezt magára. Nálunk is volt ilyen a nagymamámtól (anyám anyja, nem anyós), plusz világéletemben anyám nevén hívott. Óvónőként dolgozva a faluban minden gyerek nevét tudta, az enyémet folyton összetévesztette. Gyerekkoromtól ez egy jó poén volt, mamaaaa, nem anya vagyok, hanem az unokád!, soha nem zavart össze vagy értettem félre, nekem ez egy kedves családi anekdota maradt.

De felnőtt fejjel már tudom, hogy anyám mennyire tikkelt tőle, hányszor javította ki meg ilyenek. :D Benne bizony tüske maradt.

Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy ha zavar, a saját érdekedben szólj neki, de ha csak azért állnál bele, mert a gyerek majd összezavarodik, akkor felesleges.

(Egyébként a saját tapasztalatommal is, valószínűleg megkérném, minden magyarázkodás nélkül, hogy a gyerek előtt igyekezzen mama-papaként hivatkozni magukra.)

Nálunk is volt hasonló, de azért nem pont így, hogy kifejezetten a gyerek anyjaként aposztrofálta volna magát. Anyósom és apósom a fiuk (férjem) születése óta Anyának és Apának szólítják egymást, náluk ez okozza a bonyodalmat. Anyósom a szobában van a gyerekkel, és kikiabál hozzánk, hogy "Apa, gyere csak be!". A férjemre nézek, mert azt hiszem, a gyerek apjához szól, erre apósom feláll, és elindul. :D A gyereken láttam néha, hogy összezavarodik, hogy most kinek kell mutatni vagy mondani valamit. De azért anyósék fejlődőképesek, mostmár többnyire mama-papaként emlegetik egymást a gyereknek. Ezen a részén már túltettem magam.

Az zavart eleinte, hogy azt mondogatja a gyerekemnek, hogy "fiam". A saját fiát is mindig fiamozza. Úgy éreztem, azt hiszi, az unoka az ő újabb fiacskája, nem az enyém, és át akarja venni a helyem. (Nem egyedül a fiamozás miatt, hanem amúgy is túlzottan rá van kattanva, de a fiamozás tőr volt a szívembe.) Aztán egyszer meghallottam, mikor apósom azt mondta neki, hogy túl sok levest szedett, ő pedig azt válaszolta: "jólvan, fiam!" :D Szóval elkönyveltem, hogy ez csak amolyan szava járása, akár "öcsém"-et is mondhatna.

Amúgy vagy tényleg megkéred, hogy mama-papának nevezzék magukat, vagy mindig kijavítod a gyereknek címezve, hogy "mármint mama". Ha kérdőre von, kedvesen fogd arra, hogy a gyereknek így egyértelmű.

"Fontos tudni, hogy egyből korrigál ( itt van apukád mármint nagyapád)"

"Fontos tudni, hogy egyből korrigál ( itt van apukád mármint nagyapád)..."

A férjednek igaza vab

Az én anyósom ugyanezt csinálta...

Amikor terhes lettem, a tudtomon kívül bevásárolt mindenféle kelengyét a babának. Amikor megszületett azt mondta neki: "Ne sírjál, itt van anya." És màr vette is ki a kiságyból, ringatta.

Akkor én is azt gondoltam, hogy vagy elmebeteg vagy csak még szoknia kell, hogy ő màr nagyi.

A kisfiam màr 3 éves lesz és annyiban változott a helyzet, hogy már mamának hívja magát, de még mindig ugyanúgy a hátam mögött vesz meg mindenfélét.

Már a második babát várom és neki is bevásárolt alaposan... pedig hát a fiamról minden megmaradt.

Szóval nagy vàltozásra ne számíts szerintem. Amíg él, anyáskodni fog az unoka felett.

Amikor apósom éppen először fogta az első unokáját a kezében, hívták melóból. Anyósom vette fel helyette és azt mondta a telefonba, hogy "most nem tud a telefonhoz jönni, most született meg a babája". Akkorát nevettünk a férjemmel, azt hittük viccel. Nem viccelt. Először elkezdte magyarázni, hogy miért így KELL ezt mondani, aztán a férjem elpoénkodta, hogy mennyire beteg, ha az apjának a menyétől lett gyereke vagy ezt most hogy KELL érteni. Anyósom is nevetett és többet ezt nem mondta.

Most 5 és 3 évesek a gyerekek és néha most is anyának és apának hívják magukat, de ez már tényleg nyelvbotlás, mert rögtön javítják (mint a te anyósod is).

Nekem nem esik rosszul, de ez nem jelenti azt, hogy a te érzéseid hibásak. (Ráadásul már korábban is hívtak engem a lányuknak, annyira, hogy az apósom munkahelyén nem értették, amikor azt mondta apósom, hogy "összeházasodnak a gyerekek" 🤣 Esküszöm, néha szándékosan szivatja az embereket)