Törekednétek jó kapcsolatra az anyóssal az unoka miatt? Keressem fel négyszemközt?

Már a kapcsolatunk kezdete óta áskálódik, megjegyzéseket tesz rám a férjemnek. Az egyetlen élő hozzátartozója a férjemnek, az esküvőnkre mégsem jött el (mert hogy őt onnan a mentő vinné el, ha ennek az eseménynek a szemtanúja lenne). Havonta egyszer együtt szoktak ebédelni, olyankor beszélgetnek, felületes témákat érintve, de ebben ki is merül a kommunikáció náluk. Kérdeztem a férjemet, hogy még mindig utál-e engem az anyja, mondta, hogy erre nem mond inkább semmit. Tehát igen.

A bajom az, hogy kisbabánk lesz, és úgy gondolom, hogy anyósom akármilyen ember is, az unokáját azért csak ismernie kellene... Viszont én nem akarok sárdobálásba kezdeni, nem vagyok kíváncsi a károgására, rosszindulatára. Szóval vagy játszik az én szabályaim szerint, vagy láthatja képeken az unokáját.

A férjemre nem bíznám ezt, mert ő a szőnyeg alá seperné szépen az egészet, meg hogy majd kialakul, majd látjuk hogy lesz. Itt szerintem felesleges kerülgetni a forrókását, udvariaskodni. Nem kedveljük egymást, ő engem kifejezetten utál, rendben van. De lesz egy unokája, amire állítólag évtizedek óta vár (75 éves).

A helyemben próbálnátok beszélni vele, tisztázni a szabályokat vagy egyszerűbb hagyni az egészet, hiszen ezt a helyzetet magának köszönheti?