Mennétek úgy látogatóba babával nagyszülőkhöz, ha nem hívnak?

Vagy továbbra is akkor mennék, amikor épp nekem kényelmes, vagy nagy levegőt vennék, és legább puhatolózva beszélgetnék velük arról, hogy nekik mennyire gyakori unokalátogatás esne jól. Lehet, hogy kiderül, hogy lehetne kicsit több is.

Szerintem az, hogy te csak akkor mennél, amikor hívnak, az a ló másik oldala. Ahogy mások is írták: ezzel a hívogatással egy csomó ember úgy van, hogy nem akar nyomulni, erőltetni, nem akarja hogy kényszernek érezd, és csak udvariasságból, nyűgből menj. Továbbá nem akarja beosztani az idődet, hogy leszarja mit terveztél hétvégére, mert ő most gondol egyet, és meghív ebédelni, úgyhogy gyere.

Nekem például kifejezetten az agyamra megy a "gyertek, mikor jöttök, ekkor gyertek meg akkor is gyertek", mintha valami unokafutár cég volnánk, nem pedig család, igényekkel (pl. hétvégén egy nyugodt fél nap a seggünkön otthon), saját dologgal, programmal. Örülnék, ha ez a gyertekezés csak az ünnepekre korlátozódna, a többi időben pedig meghagynák nekünk, hogy mikor megyünk (természetesen előtte egyeztetve, mert a váratlanul betoppanós szokást sem szeretem, én is hideglelést kapnék, ha hozzánk beállítanának random).

És tényleg kellemetlen a másik oldalon is, ha csak akkor mész, mikor kifejezetten megkérnek, mert olyan, mintha amúgy nagyon nem akarnál, csak átesnél a látogatáson, mikor már "muszáj, mert így negyed év után mégsem mondhattál nemet".

Lehet, hogy a férjed szülei a ló innenső oldalán azt gondolják: "nem jönnek, akkor minek kéregessük, látszik, hogy nem akarnak".

Fiús mama vagyok, unokám még nincs. Már most érzem, tapasztalom, hogy a majdani családi összejöveteleket nem a fiaimmal, hanem a menyeimmel kell majd leegyeztetnem. Nos nyilván ez majd döcögősebb lesz , mont a lányoknak a saját anyukájukkal. De majd kialakul. Nekem is időbe telt anyósommal, de végül összejött.

Nektek is kialakul idővel. Érdemes beszélgetni róla.

Milyen gyakran esne jól az unokázás, mennyi ott töltött idő lenne jó, milyen napszak, mennyivel előtte szóljatok. Baj - e ha csak induláskor csörögsz oda. Stb.stb

#26

Nem tudom, mi benne a "nagyon durva". :D Szerintem senkinek sem kéne fájdalmasnak vagy bántónak lennie, hogy rákérdezzen, hogy jó lesz-e a kedd, vagy akár hogy jó lesz-e egy óra múlva.

Egyébként én is vidéki vagyok, és bejelentés nélkül jártam a nagymamámhoz, de nem tudom, valahogy ő mindig ráért. Nem ment sehová, nem csinált semmi fontosat vagy sürgőset, csak vagy a kertet kapirgálta, vagy főzőcskézett. És neki minden ráért később is.

A szüleimmel viszont már nem így van. Dolguk van, tennivalójuk, eltervezett programjuk, szűkös idejük, vagy anyám például még dolgozik, és neki is kell a pihenés. Velük kölcsönösen odaszólunk egymásnak. Nálam inkább ez tartozik az alapvető illemhez, nem az, hogy a felkérésre várjak, hogy menjek. Tényleg "ki miben nőtt fel".

Amúgy fogalmam sincs, hogy végülis miért lettem így lepontozva. 🤷‍♀️

Szerintem nem feltétlenül jó stratégia ez a "ha nem hívnak nem megyek" dolog.

Már csak azért sem, mert lehet a másik fél is pont ugyanígy gondolkozik, azt látja, hogy "na ezek sosem akarnak jönni".

Én magam futottam már sokszor ilyenbe, úgy voltam vele, hogy nem is keresnek, nem is hívnak. Barátok, családtagok. Aztán amikor úgy alakult, hogy mentem hozzájuk, megjegyezték, hogy amúgy mehetnék gyakrabban meg szívesen látnának.

Belegondolok régen nem volt ez a "ha nem hívnak" dolog. Belegondolok igazából még csak telefonunk sem volt. Mentünk és kész, ha láttuk, hogy nem alkalmas eljöttünk, de ilyen nem nagyon volt.

Én egyedül élek, belegondolok nem hívok soha senkit hogy gyere már át csak azért, hogy át legyél "jőve". Ettől függetlenül ha valaki jelzi, hogy jönne akkor annak örülök és szívesen fogadom.

Ez amúgy a mai világ kifordítottja lett, hogy mindenkihez csak 3 hétre előre egyeztetve lehet menni, mert nem szereti félbehagyni a maszturbálást otthon :D

Ezek érdekes dolgok. Én a szüleimtől több mint száz km re lakom, és elvárják hogy legalább két nappal előbb jelezzem, hogy jövök. Én ezt elfogadom mivel minimum két éjszakára éri meg menni.

Más családokban meg csak úgy beállítanak egymáshoz, még messziről is.

Megint másik család, otthonról felhívja az anyját, hogy most elindul, tíz perc, alkalmas-e?

Szerintem KOMMUNIKÁCIÓ! Minden ember más és más beszéljétek meg.