Mennétek úgy látogatóba babával nagyszülőkhöz, ha nem hívnak?
A 3 hónapos kisfiam apai nagyszülei kb. 20 percre laknak tőlünk. Eddig kétszer látták a kicsit, mindkétszer mi vittük (ők nem tudnak eljönni).
Utoljára húsvétkor, de akkor is mi mondtuk, hogy megyünk, nem kérdezték, jövünk-e. Azóta sem. Heti 1-2x felhívják a férjem, hogy van az unoka, meg küldjön képeket, de soha nem mondják, jöjjünk vagy na, mikor jövünk?
Ezzel szemben az én szüleim átlag heti 2x látják a kisunokát, megyünk ebédre, ami nekem nagy segítség. A kicsi is szereti őket, simán megvolt velük, mikor orvoshoz kellett mennem.
Nem akarok különbséget tenni nagyszülő és nagyszülő között, de én hívatlanul nem szoktam sehova menni.
Egyébként a baba előtt ritkán jártam anyósékhoz, sosem voltunk rosszban, egyszerűen így alakult a hosszú évek során. A férjem sem ment túl gyakran mondjuk.
válasza:
válasza: válasza:Hát nem tudom, oké, hogy nem kell állandóan meghívásra várni, de nekem ebből az jön le, hogy a nagyszülőknek baromira mindegy, viszik-e a gyereket vagy sem, ha szeretnék kicsit többet látni, vagy elmennének vagy megkérdeznék a fiukat, hogy Janikám, nem jöttök el ebédre vasárnap a kicsivel?
Én nem hiszek az ilyen egyoldalú kapcsolatokban, ahol mindig a fiataloknak kell a szülőkhöz járnia úgy, hogy a másik oldalról semmiféle érdeklődés sincs. Az én anyósomékhoz is mehetünk és szoktunk is menni meghívás nélkül, DE(!) ők is szoktak hívni minket és kérdezni, megyünk-e.
Mondjuk ők jönni is szoktak, nincs olyan gond, hogy ne tudnának, de a lényeg, hogy megvan bennük a kézzelfogható érdeklődés az unoka iránt. Ahol a nagyszülők 3 hónap alatt egyszer sem bírtak elmenni megnézni az unokát, vagy nem hívják a fiatalokat (mert pl. ők betegség miatt nem tudnak menni) ott szerintem nincs igazi érdeklődés az unoka iránt.
#8
Ha a férjem nem tudja/akarja ezt a saját szüleivel lemeccselni, tényleg nekem kéne? Mint írtam, eddig sem vártuk a hívást, de ugyanakkor nem is olyan a kapcsolat, mint az én szüleimmel, ami tényleg az a bármikor mehetünk kategória.
Húsvétkor is azt éreztem, mint akik nem is készültek ránk, fel sem merült, hogy ebédeljünk ott pl., semmivel nem készültek. Volt már, hogy a férjem mondta, persze, hogy eszünk is ott, mikor kérdeztem, együnk-e itthon ebédet látogatás előtt, aztán egy pohár kávéval voltunk megkínálva...
Igazából az ő családjukban van ez a kerülgetés, nem egyenes kommunikáció, én viszont nem vagyok velük olyan viszonyban, hogy ilyenekre rákérdezzek.
Egyébként, ha azt kérditek, mennyire fontos nekik az unoka, hát... Kb. megnézik, aztán vigyem, és tegyem le aludni a szobába.
válasza: válasza:Bocsika, de akkor mi a kerdes? Minek irtad ki?
A ferjed nem akarja, te nem akarod.
Akkor ez ennyi.
Amugy meg ez alapvetoen ugy mukodik egy optimalisan funkcionalo csaladban, hogy a felek beszelgetnek.
Ha nalatok ezt senki nem akarja, tovabbra se ertem a kerdest.
válasza: válasza:#17
A kérdés az volt, mások mit tennének. Mi most így teszünk, de persze elgondolkodom, helyesen tesszük-e.
Kicsit azt érzem, azért is kéretném úgymond magunkat, mert nem láttam azt a lelkesedést, amit a szüleimtől. Így kellett volna a megerősítés férjem szüleitől, hogy azért ők is várják az unokát, ezért várnám el (de hiába!), hogy hívjanak. Mert nem érzem, hogy annyira örülnének, hogy elmegyünk.
Mintha bőven elég lenne, hogy apósnak van elég képe, amit küldözgetni tud a távol élő rokokainak a legkisebb unokáról, de ténylegesen nem kíváncsi rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!