Mit csináljak anyósommal?

A férjem, anyósom és én, egy telken éltünk, anyósom a telek másik végébe, mi pedig szintúgy a másikba. Eddig nem volt soha konfliktus anyósom és köztem, de megszületett az első gyermekünk, és 1 perc nyugtot nem hagyott nekem. A férjemet nem zavarta,de olyanokat csinált, hogy levette a gyereket a cicimről, mert hogy nem jól szoptatok, megakarta nézni a mellemet, hogy mennyire sebes stb.. A férjem válasza az volt, hogy csak segíteni akart. Ez így ment hónapokon keresztül, amíg teljesen ki nem buktam idegileg, és elkezdtem össze pakolni a cuccaimat, hogy én most elköltözök innen. Na akkor azért már komolyan vett, és eladtuk a házat. Kis időn belül költözünk, de kéne a segítsége, amit ő mindig is mondd, hogy szóljak neki, ő szívesen jön. Igen ám, de itt kezdődik a probléma. Van neki egy kiskutyája, aki nem szereti a gyerekeket, és harap mint a kaszakő. Anyósomat is többször megharapta, engem is és a férjemet is. Anyósom nem akarta elfogadni, hogy nem hozhatja fel a kiskutyáját a gyerekhez. Míg hosszas idő után felfogta, mikor már komolyabban rá lett szólva, mert az ő felelőtlenségéből majdnem baj lett. Na akkor elfogdta. Most ő már elköltözött a kiskutyájával, de állandóan hozza le. Mondom költözés előtt állunk, és ő mondta, hogy nyugodtan szóljak neki ha bármi kell. Teszem hozzá nekem is van egy kutyám. Erre ma nem voltam itthon, és a férjemmel kitalálták, hogy lehozza a kiskutyát és becsukja a házba, és én meg az enyémet csukjam ki az udvarra. Na amikor ezt a férjem mondta, elkapott az ideggörcs, és kapta az ívet rendesen tőlem. Mondtam a férjemnek, hogyha 2 órát nem bír ki a kutyája nélkül, akkor nincs miről beszélünk, arról, hogy lejöjjön az unokáihoz. Én reagáltam túl, vagy igazam van? Ti hogy látjátok vagy mit gondoltok a leírtak alapján? Kérlek segítsetek, mert az őrületbe kerget már evvel az egész kiskutya dologgal,és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.