Bennetek milyen érzést váltana ki ha a férjetek kozolne, hogy ha választania kellene, akkor az anyját választaná?

61. Tudod, rengeteget adok a kapcsolatomban, mégis anyuci a sztár. Belefáradtam már. A baráti kapcsolataimban is ugyanígy sokat adok, ők viszont értékelik ezt és én is sokat kapok tőlük. Bennem van csak a hiba? Nem gondolom.

Lehet, hogy neked nem ártana tükörbe nézni. Egyszer fogj ki egy anyuci pici fia kapcsolatot és rögtön nem mondasz ilyeneket.

Hitem, erkölcsi meggyőződésem alapján

1. A párom

2. A gyerekeim bármely helyről

3. Szülők

Szerintem meg a legtöbb kapcsolatban nem kellene választani a szülő és a házastárs között, hanem meg kellene tanulni egy egészséges, felnőtt kapcsolódást. Amikor az ember felnő, megkezdődik egy természetes levalási folyamat, ahol a szülő hátrébblép azért, hogy a felnőtt gyermeke elindíthassa a saját életét a saját döntései alapján. Ebben pedig partnert keres, aki az életkor, az életvitel, de akár még az együttélés miatt is több kapcsolódást jelent.

Sajnos sok esetben a szülő nem szeretne hátrébblépni, nem szeretné, hogy a felnőtt gyermeke önálló döntéseket hozzon nélküle, hanem irányítani akarja. Ezért nemcsak a felnőtt gyereke életébe szól bele folyamatosan, hanem a felnőtt gyerek felnőtt párjáéba, házastársáéba is. Ha a felnőtt gyerek nem húzza meg a határokat és nem mondja azt, hogy de anyu/apu, el tudjuk dönteni, akkor elkezdodik egy óriási rivalizálás.

A felnőtt gyerek párja egy idő után megelégeli, hogy az anyós /após mindenbe is bele akar szólni, és szomorúan veszi tudomásul, ha a párja nemhogy nem áll ki saját magáért és a kapcsolatukért, hanem még az is kiderül, hogy még mindig nem sikerült leválnia a szülőkről.

Ha a levált félnek természetes igénye van az önálló életre, míg a nem levált fél pedig még gyerek szeretne maradni (akár 40 évesen is!), akkor alakulhat ki az a helyzet, hogy a partner a "gonosz" és a mami/papi csak jót akar... Ráadásul ha a szülők megorrolnak az egészséges igenyekkel rendelkező félre, akkor képesek ellene hangolni a felnőtt, de nem levált gyereküket. A partner pedig látja ezt és mondja is a párjának, de süket fülekre talál. Ekkor ez uszításnak tűnhet a szülők ellen, vagy akár valódi uszítás is lehet, ha nincs más eszköze...

Kb ez az a folyamat, amikor az emberek eljutnak oda, hogy "választani kell" a szülők és a partner között. Egy egészséges párkapcsolatban a szülő hagyja érvényesülni a fiatal párt, de ekkor a pár mindkét tagja levált már a szüleiről és képes meghúzni a határait. Így lenne ideális.

Ha ram tamad az anyos vagy vki csaladtagja akkor alljon mellem ez alap.

Ha vitában valasztania kell akkor adjon nekem igazat.

Kb ennyi, ha nem kell a fr.ncnak