Hogy éljem túl ezt a néhány hónapot anyósommal?

5 éve lakok lassan anyósommal. Mondanom sem kell milyen pokol vele az élet. Engem utál a kezdetektől fogva, esküvőnkre nem jött el, hogy gyermekünk szülessen azt sem akarja. Leszögezem ez amiben lakunk a férjem háza, anyósomnak nincs háza. Amiben lakunk abba anyósom nem adott bele, az adósságai és az alkoholizmus vezette oda ahol most van hogy semmilye nincs. De nek ítélem el mert az már a múlt és mégiscsak megszülte és felnevelte azt az embert a számomra aki a világot jelenti nekem. De ettől függetlenül nagyon nehéz vele az élet. Otthon nem csinál semmit, 3 műszakban dolgozok, vezetem a háztartást. Akár éjszakás vagyok vagy bármi nem főz meg sosem. Mondjuk nem is a dolga és nem is érdekelne ha a viszonyunk nek lenne ilyen rossz. Kritizálja a főztöm. “Fu b@szod ez nagyon sótlan. /Túl sok benne a hagyma. /Túl kevés benne a hagyma./Nem elég puha a hús.” Na ezeket az évek alatt már elengedtem a fülem mellett és megmondtam neki nem baj mi így szeretjük. Van a páromnak egy 8 èves kislánya. Csak hétvégén nincs nálunk akkoris sokszor csak 1 napot van az anyukánál. Rendezem a kislányt, próbálom a jóra nevelni de szerinte azt is sz@rul teszem. Tavaly lett annyi pénz hogy vettünk egy másik házat hogy majd külön költözünk tőle. Most úgy néz ki 2 hónap és végre kész lesz a felújítás és költözni tudunk. Anyósom nem örül ennek hogy nem tud tovább velünk lakni. Nem hagy nekünk magáneletet mindenhova utánunk jön belemondja mindenbe hogy hogy legyen szerinte. Azt mondta a sógoroméknak hogy ő már nem fog háztartást fizetni mert arra itt vagyok én. Csak nem tudom ha elmegyünk mit gondol ki fog takarítani? Merthogy én nem fogok. Egész nap fekszik az ágyon és nézi a tvt. Ha a férjem itthon vam feszt a sarkában van nem lehet kettesben meginni vele egy kávét vagy megenni vele egy ebédet. Ha főzök kiül és magyaráz mit hogy kellene. Néha a férjemet szapulja nekem amiért ő nem teszi amit mond. Időnként rákérdez hol tart a felújítási folyamat. Mikor legutóbb mondtam hogy novemberben, legkésőbb decemberben be tudunk költözni látszott hogy ideges lett. Mivel hétköznap dolgozunk leginkább hétvégén tudjuk csinálni a házat. Tudja ezt ő is. Mégis azzal próbálkozik hogy kész tényként bejelenti hogy mi lesz hétvégén pl a hátunk mögött meghívja sógoromékat bográcsozásra. Párom ezen kiakadt hogy szervezkedik a tudtunkon kívül és nem is enged neki. Mondta neki vagy csinálsz egyedül bográcsozást vagy mondd le. Lemondta. Azt mondta ő már 68 évesen nem bírja csinálni. Úgy érzem hogy megtudta hogy már csak hónapok vannak hátra foggal körömmel megpróbál engem felidegesíteni páromra meg szabályosan rá van tapadva. Tudja mikor jön haza a munkából ki is megy és ott várja a kapuba. Én is volt hogy ott vártam hogy majd kaput nyitok neki nem zavartatta magát odajött ő is és majdnemhogy fellökött. Már nehezen bírom. Egyre durvább dolgokat csinál. Volt hogy arra értek haza a munkából hogy meztelen volt. Párom mire haza ért felöltözött neki azt mondta azért volt meztelen mert nagy a meleg. Kinek milyen tanácsa van a túlélésre? Hogy ne menjen tönkre se a házasságunk se az idegrendszerem.