Csak én gondolom ezt már túlzásnak, vagy más is így érzi?
A menyasszonyomat 2 éve jegyeztem el, de már 6 éve együtt vagyunk. A családjával is jó a kapcsolatom. A közös életünket egy albérletben kezdtük, ezt ugye mi fizettük, néhány bútort vettek a szülei nekünk, ahogyan az enyémek is, de a nagyját mi álltuk, ez még teljesen rendben volt nekem. Majd eldöntöttük, hogy szeretnénk házat venni és itt kezdődtek a gondok. A páromnak van egy nővére, akinek konkrétan mindent a szülők fizettek. Vettek neki egy több mint 10 milliós házat, fizették az esküvőt és a gyereküknek is ők állták a babakocsit, kiságyat és minden nagyobb kiadást amit a nő és a férje boldogan el is fogadott. A párom mondta hogy neki ez annyira nem szimpatikus, mármint úgy gondoljuk, hogy nekünk sokkal jobb érzés az, ha mi magunk teremtjük meg ezekre a dolgokra a rávalót. Mi mindketten diplomások vagyunk, a végzettségünkben dolgozunk, míg a nő és a férje csak középfokú végzettségűek, ám ők is dolgoznak és egy alap színvonalon megélnek. A probléma talán nem is a szülői segítséggel van, inkább azzal, hogy ők ezt elvárják. Egy családi nyaralás során lazán beközölték, hogy ők 2 év múlva össze akarnak házasodni, szóval készítsék a szülők a pénztárcájukat. Egy köszönömöt nem hallottam azért a rengeteg segítségért amit kaptak. Nemrég ünnepeltük a névnapomat, amire hivatalosak voltak a párom szülei és a nővére is. Itt indult el a hiszti. Beszélgettünk arról, hogy kinéztünk egy házat, mutattuk a képeket, beszélgettünk apósommal arról hogy milyen felújítási munkálatok lennének, én is otthon vagyok valamennyire a témában, de ő inkább. Azt beszéltük meg a párommal, hogy a szülői segítséget inkább ilyen jellegű dolgokban kérjük és nem anyagilag. A szülei elkezdtek hevesen tiltakozni, hogy márpedig ők nem hagyják, hogy mi fizessünk mindent, milyen dolog ez. A nővére elkezdte fikázni a házat, hogy pár milliót hozzácsapva már emeletes is lehetne, de hát nyilván ezt a pár milkát a szülők pénzéből akarta volna fedezni. Tulajdonképpen nem sikerült egyezségre jutnunk, emiatt is vagyok most nagyon frusztrált. Az én szüleim egy normál életszínvonalon élnek, nálunk nem divat több milliós tételben vásárolgatni a gyereknek, pláne ha az magától is meg tudja teremteni ezt a pénzt, igaz kicsit több idő, de sikerülhet. Ha az apósék fizetnek nekünk akkor anyámék is azt érzik majd, hogy nekik is kell, nem akarok ekkora terhet rakni rájuk. A párom nővérééknél amúgy úgy valósult meg ez a házvásárlós projekt, hogy a nő nevére került a ház, ergo egy szavába sem kerülne kirakni onnan a férjét. Nálunk nem hiszem hogy ettől kéne tartanom, de azért szeretnék a saját házam vásárlásában részt venni.
Tudom, hogy sokan összetennék a két kezüket egy ilyen helyzetben és boldogan elfogadnának minden segítséget. Ám azt is tudom, hogy ennyi pénzért nekik is bőven lenne beleszólásuk a dolgokba, és nem akarom hogy a saját házamba valaki más is beleüsse az orrát. A párom próbál mindkét félnek igazat adni, ám látom, hogy ő sem akar ekkora összeget csak úgy zsebre rakni.
Mi lenne a megoldás ilyen esetben, ha a szép szó már nem elég? Most, hogy belengettük, hogy ezt a házat akarjuk nyilván sürgetnek minket, titokban nem tudjuk megvenni, kb 1-2 év kéne a pénz összeszedésére. Nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű segítségnyújtáshoz, úgy meg pláne, hogy ezt nem is kértük.
válasza: válasza:A házak ma 1-2 hét alatt elkenek, nem hogy 1-2 év alatt.
A feleséged nővérének mi köze ahhoz, hogy anyósék mennyit adnak a ti házatokba?
A feleséged helyében én a testvéremet ott helyben elküldtem volna a k*rva anyjába. Ő már kiválasztotta az ő házát, a tietekbe ne pofázzon bele, mert semmi köze hozzá. Úgy mennék el anyósékhoz, hogy a drága nővér nincs ott, és helyben megmondanám a szülőknek, hogy nekünk ez tetszik, nem kell másik.
Ha anyádék meg annyira segíteni akarnak, vegyenek bútorokat nektek.
De ha nálatok ennyire nem megy a megbeszélés mert te is meg a feleséged is ilyem tohonyák vagytok, akkor válasszon nektek a nővér házat…
1!
Kezdjük azzal, hogy a párom kezdte el mutatni a képeket. Megmondom őszintén, nekem eszembe sem jutott, hogy ennek az lesz a vége, hogy majd ők akarják kifizetni. Tudtam, hogy a nővére házát is ők vették, de akkor ott hirtelen nem kapcsolt az agyam, hogy ezt inkább nem kéne híresztelni.
Már most is van bizonyos összegünk, amiből tudnánk venni egy házat, nem azt amit kinéztünk, de egy felújításra szorulót igen. jelenleg úgy vagyunk, hogy nézegetjük a házakat, ha megtetszik egy akkor kitűzzük célösszegként és akkor arra gyűjtünk. Ha időközben jön jobb vagy elviszik amit kinéztünk, akkor nézünk másikat. Közben természetesen folyamatosan gyűjtögetünk, egyszer majd eljutunk oda, hogy már rögtön meg is tudjuk venni amit kinéztünk. Az apósom ért a felújításokhoz, abból a szempontból fontos a véleménye, hogy megnézze mit kéne alakítgatni, csinálgatni, ez kb mennyi idő, pénz stb. Ha nem lett volna ez a hiszti, akkor a további házakat is mind megnézetnénk vele, de ez ezek után kérdéses
válasza:Akkor hibáztatok, amikor beszéltetek a terveitekről. Érthető az izgalom meg a család véleménye is számít, de ilyen háttérrel max akkor kellett volna szólni, amikor már megvettétek. Most már csak több rossz út közül választhattok:
-nem fogadjátok el az anyagi segítséget, akkor büdös nektek az ő pénzük?!
-elfogadjátok a pénzt és beleütik minden felújítási, berendezési lépésbe az orrukat a segítségre hivatkozva, utána meg a nyakatokra járnak,mintha az övék is lenne.
-azt mondjátok, hogy elúszott a ház, megvette más és csendben intéztek tovább mindent. Ha megveszitek, akkor mondhatjátok, hogy visszalépett az előző vevő, lecsaptatok rá, pont.
A legtisztább, ha elutasítjátok és maradtok önállóak anyagi szempontból, mert így senki nem kérhet számon rajtatok semmit. A párod véleménye számít még, vele juss először közös nevezőre.
válasza:2!
jajj de kis passzív agresszív valaki, nem nagyon értem ezt a stílust. Vagy kommunikálj egyenlő félként velem, vagy inkább ne is válaszolj, magadat járatod le ezzel a stílussal. Megértem, hogy itt gyakorin az a divat, hogy mindenki összeveszik a családdal meg utáljuk egymást agyba főbe, de mi azért egy normális légkört akarunk fenntartani. Most kialakult egy ilyen helyzet, ezt is próbáljuk kulturáltan megoldani.
A válaszod első felére leírtam a saját válaszomat az előző kommentemben, így ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy nem sürgős annyira nekünk ez a ház. Szeretnénk majd venni, de 1-2 év múlva is bőven jó, ha hamarabb sikerül találni megfelelőt akkor természetesen megvesszük, de amúgy nem hajt a tatár, elvagyunk az albinkba is.
Természetesen próbálta a párom rendre osztani a nővérét, de hát ez nem volt olyan egyszerű. Ha nincs más megoldás akkor tényleg az lesz, hogy akkor megyünk ilyen témákkal anyósékhoz ha nincsenek ott a nővérék, csak hát nem szívesen kerüljük őket, kissé gyerekes lenne ez a megoldás.
Az utolsó megszólalásodra nem is reagálnék túl sokat, hiszen kettő mondattal előtte te javasoltad, hogy menjünk akkor mikor nincsenek ott a nővérék, hirtelen meg mi vagyunk a tohonyák, amiért nem kerülni akarjuk őket, hanem normálisan elbeszélgetni velük? :D
4!
Köszi a választ, nekem személy szerint az utolsó opció tetszik a legjobban. Talán tényleg az lenne a legtisztább, ha egyfajta meglepetésként mondanánk, hogy megvan a ház, ekkor már úgysem tudnak mit kezdeni a helyzettel, ha meg beszállnak a bútorokba vagy a felújításba, azzal semmi baj nem lenne
válasza:Kérdező! Én nagyon jól értem az álláspontodat, DE véleményem szerint nem lenne szégyen elfogadni anyósodék anyagi segítségét. Az is lehet, hogy ők maguk is rosszul érzik magukat amiatt, hogy a másik gyereküket támogatták, titeket meg nem. Az is lehet, hogy el van nekik téve pénz erre a célra. Pl. az én nagyszüleim anno mindig így csinálták. Mikor beszálltak a nagybátyámék házába, akkor ugyanannyi pénzt félretettek, és mikor a szüleim évekkel később vettek házat, ők is megkapták.
Ha amúgy nagyon tetszik ez a ház, amit most néztetek, de semmiképpen sem akartok anyóséktól pénzt elfogadni, akkor azt is meg lehetne beszélni, hogy adják kölcsönbe. Akkor most megvehetitek a házat, nem fogadtátok el örökbe a pénzt, de ők sem érezhetik, hogy nem segítettek, hiszen kamatot nyilván nem kéne fizetnetek.
Ezt a kölcsönös témát elmeséltem a páromnak, de szerinte később nem engednék hogy visszafizessük.
Beszélgettem ma kollégákkal illetve a párommal is ismét átrágtuk a témát és végül arra jutottunk hogy felesbe fogjuk venni velük a házat. Ha nem engedünk akkor csak a sértődés lesz, így meg azért valamilyen szinten mi is bőven bele tudunk szállni anyagilag. Viszont ezentúl nyomatékosan hangsúlyozom nekik hogy köszönjük a segítséget, de boldogulunk egyedül is.
Nem vagyok annyira képbe apósék pénzével, de azt látom hogy alapvetően mindig tesznek félre, de nincs ez így kimondva hogy akkor most erre vagy arra gyűjtenek.
Egyelőre a kinézett ház még szabad, ha hétvégén megbeszéltük az anyagiakat akkor megyünk megnézni és ha minden jól megy akkor a miénk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!