Normális a párom reagálása anyukám “dolgaira”?

Nem mondtam, hogy normális, azt mondtam, hogy ha valakit zavar a párja anyjának a heti 2 random látogatása, az ne menjen bele ilyen élethelyzetbe. Engem speciel a saját anyám is zavarna ilyen gyakran, de ha a kérdezőnek fontos, előre lekommunikálhatta volna a párjával, hogy ez lesz a rendszer. Amúgy nem olvastam látványos leszarást, hasonló helyzetben nekem tök alap lenne, hogy furikázom az anyóst bevásárolni meg ilyenek, de zavarna, ha folyton nyitogatná az ajtómat. Azért ez nem egy fekete-fehér dolog, és csodák csodája, egy valamivel lehetne (lehetett volna) megoldani, kommunikációval a kapcsolatban.

Két dolog semmiképp nem normális: hogy a csávó akkor panaszkodik ilyenekre, amikor már rég ott lakik, pedig odaköltözés előtt is tudhatta volna, hogy ez lesz a helyzet, meg én továbbra sem tudom felfogni, hogy egy ilyen hosszú kapcsolatban hogy lehet egyedül ingatlant venni. Továbbra is fenntartom, hogy ez az összeköltözés nem volt lekommunikálva, talán a kérdező és a párja nem is annyira kompatibilisek, ami nem jelenti, hogy munkával és beszélgetéssel ne lehetett volna kompromisszumokat kötni már az elejétől kezdve, hogy ki mit vár a kapcsolattól és az együttéléstől, de úgy tűnik, elég sokat nőtt a kapcsolat úgy, mint a bolondgomba, hogy ehhez már eléggé késő legyen. És továbbra is csak az egyik oldalt ismerjük, ami továbbra is az igazságnak legfeljebb az 50%-a. (((Nagyon zárójeles véleményem, hogy a kérdezőnek is több esze lenne, ha nem itt kérdez és kap 100 beleokoskodást, hanem a párjának teszi fel ezeket a kérdéseket. Ha meg ezt nem tudja megtenni, az a kapcsolat annyit is ér.)))

Én a második-harmadik esetnél mondtad volna, hogy oké, zárcsere, az ajtón nem jöhet be, és ha rendszeresen kiülne a pavilonba "beszélgetni", amikor kettesben akarunk lenni, költöznék.

Akár egyedül.

#104 én is nő vagyok, aki szintén a párjánál él és semmit nem adtam bele a házba.

Most akkor engem is el lehet mondani pusztán ezért mindenféle aranyaso semmirekellőnek?

Ha a párom idekoltoztetne az anyját annak ellenére hogy tudná hogy én nem akarom és a mama rendszeresen ránk törne akkor én vagyok a szemét és lehet takarodni?

Akkor nem jár a privát szféra? Nem jogos az igény rá?

Csak az a megoldás hogy szakítani kell? Mert a mama nem alkalmazkodhat ennyit?

Persze az anyja, értem én, én is szeretem az anyámat. De a szülők a hátterünk, a párunk meg a jövőnk.

Ha valaki egy 5 éves kapcsolatot ahol már össze is költöztek annyira semmibe vesz hogy "leszarom az igenyeidet, csak azért is akaratod ellenére cselekszem és ha nem tetszik huzzal el" az mégis mit akar az élettől?

És most nem a kerdezorol beszélek, hanem az ide gusztustalan kommenteket okado lenyekrol.

Fun fact: nekem is van házam, csak a paromeban élünk, nem vagyok ingyenélő meg csóró meg hasonlók amiket itt a pasira mondtatok pusztán azért mert a kérdező vette a házat. Szeret és fontos neki hogy otthon érezzem magam. Én is szeretem és nem azért lakok vele hogy ingyen legyen hanem mert szeretem. Döbbenet, mi?

Sőt, mondok még megdöbbentőbbet.

Lehet hogy a kérdező párja is azért lakik vele annak ellenére hogy nem érzi jól magát a körülmények miatt mert szereti a kérdezőt!!

Én egyet értek a pároddal! És meglepődve olvasom az egyetértő válaszokat, mert én hasonló helyzetben vagyok, csak engem és a feleségemet az előző kapcsolatomból származó gyerekeim alkalmatlankodási zavarnak! Amikor mondtam nekik hogy nem hozom őket minden héten láthatás, mert kell a privátszféra nekem és a feleségemnek, ráadásul a feleségemet idegesítik, mindenki leugatott minet hogy milyen sz@r szemétláda apa vagyok, meg a feleségemet hibáztatták amiért nem fogadja el a gyerekeimet(miért is kéne, nem ő az anyjuk!) Pedig ugyanez a helyzet! Remélem ha megmutatom majd az ócsárolóknak ezt a kérdést jobban átlátják a helyzetet és megértőbbek lesznek a feleségemmel és velem!

Köszönöm hogy kiirtad és más megvilágításba helyezted a hasonló helyzeteket kérdező!

#108 az anyád és a gyereked nem ugyanaz. A gyerekedért te vallaltad a felelősséget, te csináltad, te akartad. Nincs olyan hogy most mást jobban akarok, bocsi. Nincs meggondoltam magam. Az egy életre szóló felelősség.

Az anyankat meg szeretjük, hálásak vagyunk neki, de egy idő után ki kell bújni a szoknyája mögül hogy a saját életünket éljük, ahogy ő tette amikor vállalt minket.

Remélem hogy csak trollkodsz, mert nagyon baj van a toronyban ha nem érted a különbséget.

Anyud egyedül vagy, te meg a lánya vagy. Majd a gyerek is zavarni fogja?

Az lenne a jó megoldás, ha te mennél anyudhoz, és akkor a párodnak sem lesz problémája. De azért hadd menjen már ki a kertbe szerencsétlen. Nem kellene kiközösíteni.