Adnál pénzt férjed családjának? Elméletileg kérdezem. Mi a férjemmel sok munka és áldozat árán elértük, hogy viszonylag jómódban élünk. Én ezt nem nevezném gazdagságnak, van egy szép tehermentes családi házunk nagy kerttel, van egy normális autónk.

Kicsit irigyellek, hogy ilyen férjed van. Magától látja milyen lehúzó családja van! Ritka az ilyen pasi! De ezt az irigységet ne vedd rossz néven!

Érdekes amúgy, hogy cigire futja. Le kell szokni róla, máris több pénz marad. Nem egy olcsó dolog az sem.

En anyosomnak maximalisan adnek. Egyedul el, dolgozik, es maximalisan igyekszik beosztani a penzt, de ha beut a krach (pl. lassan nyugdijas lesz), akkor megbeszeltuk felesegemmel, hogy tamogatjuk. (Nem kolcsonbe.)

Egyreszt megtehetjuk, masreszt maximalisan megprobal a sajat laban allni es felem is maximalisan korrekt volt (megha nem is teljesen ertjuk meg egymast).

De ha valaki magatol nem tesz meg mindent, akkor miert kellene nekem kisegiteni oket?

Gondolj arra, hogy ha adsz, akkor a gyerekeidtől veszel el. Tök jó, hogy a férjed is veled egy véleményen van.

A párom apja igazi léhűtő, alkoholista láncdohányos. Volt, hogy kért pénzt, sokszor kapott, majd egyszer rácsaptam az asztalra, hogy elég volt, nem azért dolgozunk, hogy az öreg éljen belőle jól. Azóta nyugodtabb az életünk.

Ha pl. 1500 ft-os cigit szív. Nem tudom amúgy, van-e ennyiért, sosem voltam nikotinfüggő drogos.

Akkor bizony 30×1500=45.000 ft/hó

Mondom ez csak egy tipp, mert nem vagyok drogos, de anyám egy doboz cigit eldrogozik egy nap és aki még kunyerál is, az tuti ennyit szív.

Egyébként nálunk sem tellett gyerekkoromban kajára, rendes ruhára nekem, de márkás cigi, kávé, pia minden nap volt.

Én azt mondom, éhen is dögölhet az ilyen tróger.

En nem adnek.

Se a felesegem csaladjanak sem az en csaladomnak.

Az en csaladom nem el jo modban, a felesegem csaladja jobban el. Mindkettonket ugy inditottak el az eletben hogy egy vasunk sem volt. Az en szuleim nem is tudtak segiteni, az ovek tudtak volna de nem akarnak, eleg sporolosak.

Anyosomek tudom hogy nem kernenek penzt mert nincsen anyagi gondjaik, de anyamnak csak akkor adnek ha annyira szarul menne nekik hogy szamlat sem tudjak fizetni es kajara sem telik. Akkor is csak ugy ha tudom hogy ezt magukra koltik, nem pedig apam kolti el cigire, piara meg szerencsejatekra.

En azt tanacsolom hogy penzt ne adj, ha nagyon megszorulnak akkor inkabb vasarolj be nekik hogy legyen a hutoben kaja de sosem tudhatod hogy a penzt mire koltik el. Lehet most a sogorodra, kesobb valami szerencsejatekra vagy akarmilyen hobortra amit amugy nem tudnanak megengedni.

Nem adnék. Vagy megkérdezném mit akarnak venni, és besegítenék abba, attól függően, hogy mi az.

Nekünk is van 2 gyerekünk, elértünk egy jobb életszínvonalat, van pár milla megtakarításunk. A pénzt a ház felújítására és a gyerekekre szánjuk, és nem költjük el esztelenül, mert bármikor szükségünk lehet rá.

Apósom is az a fajta, aki inkább nem eszik, csak cigi legyen. Dolgozni nem dolgozik. Kéregetett egy ideig, nem is tagadta, cigire. Hébe hóba vettünk neki/adtunk rá. Aztán ledolgoztattuk vele kb. (Kértünk segítséget tőle, olyankor adtunk is érte pénzt. Neki is, nekünk is jó volt így.)

Férjem elmagyarázta neki mindig, mikor megemlítette, hogy nekünk van pénzünk, hogy igen, de 2 gyerek is, és a felújítandó ház, kell a pénz. És a lényeg, hogy meg is dolgozik érte. Ha akar spórolni, spóroljon a cigin.

Kaját bármikor adunk neki, főzök neki ha kellene, ha extra kiadása van, nem várt esemény, akkor kisegítjük, de ő is próbál alkalmazkodni, intézi a kaját magának, a cigit minimalizálta, tölti, a kertjében megtermeli ami kell neki, és elment alkalmi munkákra. Ebben az állapotban már mi is szívesebben segítünk neki, de most már nem is nagyon igényli, nagyjából a talpára állt végre.