Egyre nehezebben viselem el anyósomat meg apósomat. Mit tegyek?
Az a baj hogy eddig nagyjából tűrtem a sok szart, próbáltam rájuk hagyni, de már kezdenek olyan dolgok történni amiket nem tudok elviselni. Néha ha már nagyon zavart meg mondtam a magamét, de nem igazán használt soha. A férjem se igazán áll ki mellettem, meg általában akkor történnek ezek ha nincs ott a közelben. Fordított esetben én utólag is számon kérném a szüleimet hogy mégis mit képzelnek, de ő semmit nem csinál.
Két olyan emberről van szó akik az illem semmilyen formáját nem ismerik, anyósom folyamatosan intim, kellemetlen kérdéseket tesz fel, vagy épp undorító dolgokat mond nekem amik egyáltalán nem érdekelnek. Mintha szándékosan akarna megalázni. Mellette mindenbe beleszól a házzal kapcsolatban amit nem rég kezdtünk felújítani. Mindig közli velünk, de főleg velem hogy neki nem tetszik ez, nem tetszik az. Mondtam már neki hogy jó, nekem meg ez tetszik, az ő háza nem, de hálistennek nem vagyunk egyformák. Ez sem használt semmit, ugyanúgy beleszól ha veszünk valamit hogy miért ezt vesszük? Neki a másik szín jobban tetszik. Kit érdekel neki mi tetszik? Nem ő lakik itt, de még csak nem is ő fizeti.
Apósom meg önmagában egy visszataszító ember számomra, az egész kinézetétől kezdve a személyiségéig. Nem bír normálisan viselkedni, állandóan ordítva beszél mindenkivel, volt már hogy megkérdeztem hogy miért kell ordítani folyamatosan? Semmi reakció, csend lett utána ugyanúgy folytatta. Ő is folyamatosan bele akar okoskodni mindenbe, de ész nélkül elég nehéz jó dolgokat mondani. Volt olyan is hogy szó nélkül beleivott a kólámba (dobozosba), meg hogy mentem ki az udvarra teregetni, a saját udvarunkra és azt láttam hogy ott hugyozik.. A saját kertünkben. Akkor köpni-nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől, még én éreztem kellemetlenül magam hogy láttam.
Arra gondoltam hogy le kéne ülni és megmondani nekik hogy vagy változtassanak ezeken a dolgokon vagy pedig nem kell találkoznunk mert én nem igazán igénylem ezeket a dolgokat. Nem tudom mennyire lenne belőle családi balhé, a férjem mennyire bukna ki rám. Csak tényleg úgy érzem nem bírom már, az életemet megkeserítik, pedig nem találkozunk sűrűn, de akkor is gyomorideggel megyek el hozzájuk. Mióta megvettük a házat azóta romlik folyamatosan a helyzet. Egyre jobban akarnak beleszólni mindenbe. Tényleg próbálok nem balhézni, de a saját idegrendszerem megy rá erre. Ezek a beszólások-visszaszólások nem nagyon működnek, valami drasztikusabb megoldás kéne. (Főleg mivel nekik ez a természetes, hogy egymással így beszélnek folyamatosan, a férjem meg is jegyezte hogy milyen jól kijövök már velük, mert a kapcsolatunk elején nem nagyon mertem még visszaszólni nekik, de most már igen.) Fogalmam sincs hogy kezdjek bele egy ilyen beszélgetésbe. Már a saját testvérem is kérdezte hogy meddig szeretném ezt eltűrni tőlük? A férjemmel is ezen szoktunk veszekedni csak, egyébként tényleg minden másban jól kijövünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!